Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 8. szám - Kereskedelmi levelek illetékkötelezettsége büntető eljárásban való felhasználás esetén

481 — a „kereskedelmi levelek"-nek — az illetékdíjjegyzék 59. tételének 4—5. pontjaiban adott illetékmentesség. Ez a mentesség azonban feltételes, mert csak addig tart, amíg a mentesség feltétele meg nem szűnik. Ez a feltétel a kereskedelmi levélnek hivatalos célra történő felhasználása. A felhasználásnak legáltalánosabb esete a polgári vagy büntetőperben való becsatolás. A feltételes illetékmentesség elvesztése, vagyis az illetékkötelezettség beállta tehát egyszerű ténykérdés. Ezzel kapcsolatban azonban számos oly kérdés merül fel, melyek a büntetőeljárás során felhasznált kereskedelmi levelek illetékezésénél állandóan jogvitát idéznek elő. Ezek a kérdések főleg a fizetési kötelezettségnek ki vagy kik által leendő viselésére és az illetékalap megállapítására vonatkoznak. — Az 1914. évi XLIII. tc. 49., 53. és 86. §-aiban foglalt rendelkezésekkel ugyanis ezek a kérdések csak a polgári perekben felhasznált kereskedelmi levelekre nézve nyertek olymódon szabályozást, hogy az illetéket a felhasználás előtt a felhasználó fél által a pertárgy értékének alapulvételével kell leróni. Az ügyleti érték csak akkor vehető alapul, ha a pertárgy értékénél kisebb. A m. kir. közigazgatási bíróság a felhívott törvényszakaszokra vonatkozó és számos elvi és jogegységi határozatában kifejezett joggyakorlata az évek hosszú során felmerült csaknem minden részletkérdést is megoldott. Másként áll azonban a helyzet azoknak a kereskedelmi levelek illetékkötelezettségével, amelyek a büntetőeljárásban történt felhasználás folytán veszítették el feltételes illetékmentességüket, mert ezekre az előbb hivatkozott törvényes rendelkezések nem hatályosak és a bűnvádi eljárásban lerovandó illetékekről szóló 7400/1931. P. M. számú rendelet pedig kifejezetten csak a törvénykezési illetékekre vonatkozik. Egyedül a m. kir. közigazgatási bíróság 2011. számú elvi jelentőségű határozata nyújt bizonyos irányelvet, amidőn annak az álláspontnak ad kifejezést, hogy „a büntetőperben való felhasználás folytán a kereskedelmi levél helyzete — a lerovási kötelezettség időpontjától eltekintve — ugyanaz, mintha a levelet a feltételes illetékmentesség nem illette volna meg", vagyis az illetékszabályok 89. §-ának a) pontja értelmében a levél kibocsátója és elfogadója egyetemleg felelős. A lerovás időpontja természetesen nem lehet a levél kiállításának, hanem csakis a felhasználásának az időpontja, amikor a kir. kincstár illetékkövetelésének joga beállott. Ennek az időpontnak ugyanis az illetékkulcs, a felemelt illeték alkalmazása és az elévülés tekintetében is lehet jelentősége. Ha ebben az elvi jelentőségű határozatban foglalt álláspontnak gyakorlati alkalmazása szempontjából részletesen megvizsgáljuk a helyzetet, akkor a következő három eset fennforgása állapítható meg: 1. A levél kiállítója és elfogadója (tehát mindketten) szerepelnek a perben. Az egyik mint sértett, a másik minit vádlott. 2. Csak az egyik szerepel, akár mint sértett, akár mint vádlott. 3. Egyik sem szerepel. A levelet egy a jogügyleten kívülálló harmadik személy használta fel. 31