Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 8. szám - Az előzetes ranghelybiztosítás alkonya

477 Függő kérdések a korlátolt forgalmú áruk s azok elzálogosítása tárgyában Mindazok a rendelkezések, amelyek az áruk szabad forgalmát korlátozzák, visszahatnak azokra a jogszabályokra is, amelyek az áruk fedezeti jellegét alapítják meg, amelyek szabályozzák azt, miként kell azokat végrehajtási zár alá venni, mennyiben lehet azokra ügyletileg zálogjogot szerezni s miként alakulnak a törvényes zálogjog érvényesítésének szabályai. Az idevonatkozó joganyaggal már foglalkoztunk a Gazdasági Jog 1941. évi augusztus—szeptemberi számában. Elemeztük azt a helyzetet, amely egyrészt az állami egyedáruság tárgyai tekintetében, másrészt a hadviselés és anyaggazdálkodás érdekében történő záralávétel folytán az 1931: XXVI., az 1938: XV. és az 1939: II. tc. alapján kialakult. A 4570/1940. M. E. számú rendelet bizonyos általános szabályokat állított fel. Az 1. § szerint a birtokos csak miniszteri engedéllyel, illetve utasítás szerint rendelkezhetik, a 2. § szerint a forgalombahozatal, illetőleg megszerzés, elosztás, fogyasztás, elraktározás, termelés vagy esetleges átvétel tekintetében az iparügyi miniszter rendelkezik, a 6. § szerint pedig a miniszter azt, aki a zár alá vett készletet jogellenesen elhasználja, elfogyasztja, elidegeníti, megsemmisíti, vagy igénybevétel elől jogellenesen elvonja, pénzbírsággal sújthatja. Az iparügyi miniszter számos rendeletet adott ki, de azok egyike sem tartalmaz az elzálogosításra s a rokon kérdésekre vonatkozó rendelkezést. A mezőgazdasági terményekről szóló 3750/1940. M. E. számú, majd a 4810/1940. M. E. számú rendelet sem tartalmazott intézkedéseket, amelyek ebbe a gondolatkörbe tartoznak. A gabonaneműek tekintetében a kérdés egyes vonatkozásait ma már a 3600/1942. M. E. számú gabonarendelet 46. és 47. §-ai szabályozzák. Az összes záralávételi rendelkezéseket kiegészíti az 1942. évi 4820. M. E. számú rendelet, mely a hatósági ármegállapítás alá eső, valamint a korlátozott forgalmú ingódolgoknak bírói végrehajtása esetében való értékesítését szabályozza. Hiteljogi vonatkozásban hiányzik a kifejezett rendelkezés a tekintetben, hogy e korlátolt forgalmú ingóságok a) ügyletileg elzálogosíthatók-e, b) az ügyletileg megalapított zálogjog miként érvényesíthető s különösen a Kt. 306. §-ában körülírt jog miként gyakorolható, c) ezenkívül, hogy miként kell a végrehajtási jogot és a törvényes zálogjogot érvényesíteni. Egy bizonyos, hogy a jogszabályok nem zárják ki a zálogbaadás lehetőségét s így az elzálogosításnak, mint általában elfogadott jogintézménynek érvényesülését el kell ismernünk. Ügy az anyaggazdálkodás, mint a hadviselés érdeke a termelés fokozását parancsolja, ennek pedig feltétele a hitelszervezet akadálytalan működése, a termelt, vagy termelés alatt lévő javakban való fedezeti érték kihasználása. Ennek következtében sem az elzálogosító, sem a zálogbavevő