Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 7. szám - A jogász a gazdasági életben

414 annál szükségesebbé válik a középfokú közigazgatási bíróságok felállítása. * Sokat bírálják a jogászok túltengését a közhivatalokban. Műszaki, vegyészeti és kereskedelmi szakembereknek szélesebb körű közigazgatási foglalkoztatását kívánja a közvélemény. Ez olyan kívánság, mint az, hogy az egyes minisztériumok élére bankárokat és gyárigazgatókat állítsunk. Sem a magasabb, sem az alacsonyabb közigazgatási pozíciókban nem válnak be azok, akiknek gondolkozását nem a közszempontból való kötelességteljesítés vezeti. Még a kisebb fokú közigazgatási állásokban is feltétlenül szükséges egy bizonyos fokú általános műveltség és a mindennapi életben csak kivételesen található világos és érthető kifejezőképesség. Vannak nagyon ügyes üzletemberek, akik alig tudnak egy helyes kereskedelmi levelet megírni. Igazi jó kereskedő nem képzelhető, akinek nincsen valamelyes jogi érzéke. Fő a tartalom, de a tartalom csak úgy marad meg, ha megfelelő formába van foglalva. Amint a nyelvtannak és számtannak az iskolában való tanulása nemcsak arra való, hogy ismereteket adjon, hanem még inkább arra, hogy az ifjú elmét fejlessze, úgy kétségtelen, hogy a gazdasági életben nehezen boldogul az, aki a jogászi iskolázottság hiányát nem tudta idővel pótolni. * Az utolsó évek gazdasági jogszabályai irányítják a bel- és külkereskedelmet, gondoskodnak a föld termelőképességének legintenzívebb kihasználásáról, védik a munkaerőt, minden ipari munkateljesítmény fokozására törekszenek, megállapítják az árakat, rendezik a belföldi és a külföldi pénzforgalmat stb., stb. Ezeknek az új jogszabályoknak az életbe való átültetése nagyon sok új hivatalnak a felállítását tette szükségessé, de mindenesetre nagymértékben szaporította a közigazgatási tisztviselők munkáját. Nemcsak az érintett magánérdekek terjedelme, hanem azok fontossága is nagyobb lett. Ily körülmények között teljes tárgyilagossággal meg kell állapítani azt, hogy a jogászi tevékenység jelentősége senki által előre nem látott mértékben emelkedett. A legtöbb szakmai tudást és tapasztalatot, amire az új közgazdasági irányításnál szükség van, könnyebb pótolni, mint a jogászi beidegzettséget. Amint a komoly bíró, vagy ügyvéd pl. minden kártérítési, vagy adás-vételi perben arra törekszik, hogy a perben felmerült szakértői kérdéseket is megértse, úgy a közigazgatási tisztviselőnek is természetesen meg kell tanulnia valahogy azt a szakmát, amiben működik. Hasonló a helyzet a közigazgatási jogászoknál, mint a hites könyvvizsgálóknál és revizoroknál. A könyvelésben és a mérlegben előforduló hibákat a legtökéletesebb ügyviteli ellenőrzés nem tudja néha kideríteni, mert nem ért azt illető a szakma rentabilitási és más kérdéseihez. Azért kell a jogásznak, aki akár mint bíró, akár mint vállalati ügyész, de elsősorban kell