Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 7. szám - Magánjogi kodifikáció. [2. r.]

402 irányban van szükség, nem a magánjog, hanem a politika kérdésé­nek tartom. A magánjogászra újabb feladat csak akkor fog hárulni, ha a politikai állásfoglalásra hivatott tényezők a most felvetett kérdést eldöntötték és a feleletnek az egyes rendelkezésekre gya­korolt hatását kell vizsgálat alá venni. Ügy látszik, a társas ala­kulatok joga és a munka jogviszonyai azok a területek, amelyek átvizsgálása és új szövegezése mindenesetre szükségessé fog válni. Ennek a még hátralevő és az említett két vonatkozáson túl csak esetleg szükségessé váló munkának az elvégzése azonban nem a jogirodalom feladata, hanem annak a legmegfelelőbb keretet szolgáltatj cl íiZ MZ 1931. évi törvény, amely a magánjogi törvény­könyv parlamenti tárgyalásának különleges rendjét határozta meg. A javaslat előkészítő munkájának szigorúan vett magánjogászi része készen áll, a benyújtása óta eltelt másfél évtized azt nem­csak avulttá nem tette, hanem sok vonatkozásban igazolta. Éppen e másfél évtized alatt, de különösen IUés József kiin­duló pontul vett nagyértékű előadása óta beállott fejlemények hatása alatt megerősödött legjobb meggyőződésem szerint a magyar jogfejlődésnek elévülhetetlen értékű szolgálatot tenne az, aki hinne a külföldi jogfejlődés legújabb eredményeiből vonható tanulsá­goknak, bíznék a nagy mű létrehozásában közreműködött sok kiváló magyar szellem áldozatos munkájának abszolút értékében és a magyar jogászi géniusznak, Werbőczy Hármaskönyve óta leg­nagyobb alkotását a törvénnyé válás útjára vinné. Ha viszont erre a szolgálatra nem találkozik vállalkozó, az 1928. évi javaslat — az 1843. évi büntetőjogi javaslat példája szerint — a nem érvényesült nagy magyar alkotások múzeumában fog magának helyet találni — a Jedlik Ányos dynamója szomszéd­ságában. Nizsalovszky Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom