Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 7. szám - Magánjogi kodifikáció. [2. r.]

393 Ez a szemlélet vezetett a magánjog egységes törvénykönyvének feladása mellett annak szorgalmazására, hogy több, egyes összefüggő területeket külön-külön felölelő, de egymással semmiféle szerves kapcsolatban nem álló, ú. n. Blockgesetz alkotása legyen a jövő fejlődésének útja. Ennek az irányzatnak volt a legtekintélyesebb képviselője Schlegelberger államtitkár,33 aki szerint a magánjog különböző részeinek egy törvénykönyvbe összekapcsolása annak a fel nem ismerésén alapul, hogy a jogélet különböző síkokon bonyolódik le. A családi és öröklési jog más, lényegesen magasabb síkon mozog, mint a vagyonjog. A földtulajdon és az áruk tulajdona, a családi lakás bérlete és az autóbérlet, társasági kötelék létesítése és valamely gyári áru vétele nem helyezhető közös alapra. Az ilyen eljárás olyan nivellálást (Einebnung) jelent, amely magasrendű dolgoknak alacsonyabb színvonalra leszállításával jár és ezzel olyan életfolyamatoknak, valamint az élet olyan javainak bagatellizálásához vezet, amelyek helyes értékelésétől pedig az egész nép sorsa függhet.34 A Schlegclberger javaslata négy törvény alkotására irányult: 1. Personen- und Familienrecht; 2. Recht der Gemeinschaften; 3. Bodenrecht; 4. Recht des Rechtsverkehrs címek alatt.35 A magánjog alapfogalmai ellen intézett támadások nyomán keletkezett és a jogtudomány régi, bevált eszközeivel megvívott irodalmi harcok nyomonkövetése igen messze vezetne. Ebben a vonatkozásban elég egyelőre annyit megjegyezni, hogy az Akademie für Deutsches Recht égisze alatt a kiváló jogászok egész sorozata hatott közre abban, hogy a végletes túlzások nagyobb zavart a szélesebb jogászi körökben nem keltettek. Viszont ebből a forrásból a magánjog sok lényeges problémáját jogpolitikai szempontból megvilágító és a továbbfejlődés útjára rámutató nagysúlyú dolgozat jelent meg. Schlegelberger említett megnyilatkozása már meglehetősen nyugalmas állapotot talált a jogászi közvéleményben és azt a kuriózus helyzetet idézte elő, hogy a jog megújulásának két hivatalos szerve: a német birodalmi igazságügyminisztérium és az Akademie für Deutsches Recht36 egymással éles ellentétbe kerültek. Az igazságügyminisztérium hivatalos apparátusa a Schlegelberger által körvonalazott irányban kezdte meg a törvényelőkészítő munkáját, míg az Akadémia keretében tevékenykedő jogászok a szakbizottságokban folyó részletmunka mellett a blokk-törvények gondolatát is tüzetes vizsgálat alá vették. 33 Absdhied vom Bgb, 1937. 34 I. irt. 14. és 19. 1. Hasonlóképpen nyilatkozott Binder és Nipperdey is. 85 I. m. 22. és köv. L 36 Az 1934. évi július 11-i külön törvény szerint: „Aufgabe der Akademie ist, die Neugestalltuiig des deutschen Rechtslebens zu fördern und in enger dauernder Verbindung mit den für die Gesetzgebung zustandigen Stelleu das nationalsozialistisclie Program auf dem gesamten Gebiete des Eechtes zu verwirklidien."