Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Tévedés és szavatosság

2:3 Már a törvényi kellékek hiánya nem mindig lényeges tévedés. Törvényi kellék hiányzik, ha olyan hibája van az árunak, amely értékét vagy rendeltetésszerű használhatóságát elenyészteti vagy számbavehetően csökkenti. Objektíve mindenesetre lényeges körülményekről van itt is szó, mert egészen kétségtelen, hogy a közfelfogás fontosnak tartja a vételnél, hogy az áru értékes és használható legyen. Ha azonban a szubjektive lényegest keressük, — mint ahogyan a Mtj. 1002. §-a megköveteli — előfordulhat, hogy ezek a különben fontos körülmények in concreto nem döntőek a vevő akaratelhatározására és így nemismerésük nem is lényeges tévedés. Pl. a pretium affectionis a vétel rugója. Persze, ez csak ritka kivétel, az esetek túlnyomó többségében a vétel megkötésénél igenis döntő szerepe van az áru értékének és rendeltetésszerű használhatóságának. A „rendeltetésszerű" jelzőnek különben önmagában is van némi szubjektív árnyalata, mert rendeltetésen lehet a szokásos rendeltetést is érteni, de lehet ez a rendeltetés valamiféle, a szokásostól eltérő speciális cél is, amelyet a felek a vételnél szem előtt tartottak. Ebben az esetben az árunak törvényes kelléke hiányzik akkor is, ha éppen erre a speciális célra használhatatlan. Mindent összevetve, a minőségi hiba nem ismerése többnyire az ügyletmegtámadás szempontjából is lényeges tévedés. Míg ilyen módon a tévedés tárgyát illetően az ügyletbontó tévedés és a szavatosság esetei igen közel jutnak egymáshoz, meglehetős eltérésekre bukkanunk, ha azokat a további minősítő körülményeket vizsgáljuk, amelyektől a jog a tévedéshez fűződő joghatásokat még függővé teszi. Mint mondottuk, a lényeges tévedést legtöbbször az a kauzalitás teszi az ügyletmegtámadás alapjává, amely kauzalitás a tévedés és a másik ügyleti fél magatartása között van. Ezzel szemben a szavatosságnál annak, hogy a vevő az áru minőségi hibáit a vétel megkötésekor nem ismerte, nem kell semmiféle okozatos viszonyban lennie az eladóval. Hogy a vevő szavatossági jogaival élhessen, ahhoz tévedésének menthetőnek kell ugyan lennie, de nem szükséges, hogy a tévedést az eladó okozza. Az okozatosságnak csak egy esetben jut fontos szerep : a csalárd elhallgatás esetében. A Mtj. 1383. §-a szerint, ha az eladó a vevő előtt az áru minőségi hibáját csalárdul elhallgatta, a vevő még akkor is élhet szavatossági jogaival, ha a vétel megkötésekor a saját súlyos gondatlansága miatt nem ismerte fel a hiányt. A kereskedelmi törvény 350. §-a pedig (magánjogi) csalásnál az értesítés elmulasztása és a rövid szavatossági idő eltelte esetében is megengedi, hogy a vevő szavatossági jogait gyakorolja. Ezek szerint a csalárd elhallgatáshoz — más szóval : magánjogi csaláshoz — fontos jogkövetkezmények fűződnek ; és az ügyletbontó tévedés és a kellékszavatosság ezen a ponton kerül legközelebb egymáshoz, a „csalárd elhallgatás", a „magánjogi csalás" és a „csalárd megtévesztés" u. i. voltaképpen azonos fogalmak. A szavatossági csalárd elhallgatás a csalárd megtévesztésnek olyan szű-