Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1942 / 1. szám - Tévedés és szavatosság
21 SZEMLE J Tévedés és szavatosság. Az ügyletbontó tévedés és a kellékszavatosság viszonyát vizsgálva, három kérdéssel kell foglalkoznunk : 1. Milyen tényállásbeli hasonlóságot és különbséget mutat a két intézmény ? 2. Ha adott esetben a tévedés (vagy megtévesztés) címén megtámadható ügylet és a szavatosság kellékei is megvannak, melyik jogintézmény védelmét érdemesebb igénvbevennie a jogosultnak ? 3. Élhet-e a vevő tévedés címén megtámadással, amikor szavatossági jogait bizonyos okokból már nem gyakorolhatja ? Ad 1. Az ügyletet érvénytelenné tevő — röviden ügyletbontó — tévedés és a szavatosság között a sokat emlegetett „rokonság" azon alapul, hogy mind a két intézménynél szerepe van az egyik ügyletkötő fél tévedésének. A magánjogi törvénykönyv 1928. évi javaslata szerint (1002. és 1006. §§) a fél megtámadhatja jognyilatkozatát, ha annak megtételekor lényeges tévedésben volt és a tévedést a másik fél okozta, vagy felismerhette, vagy a másik félre az ügyletből ingyenes előny vagy aránytalan nyereség háramolnék, valamint megtámadhatja akkor is, ha a tévedés csalárd megtévesztés eredménye. A 28-i javaslat a nyilatkozati elv álláspontjára helyezkedik. Mert az ügylet érvénytelenségéhez nem tartja elegendőnek a puszta akarathiányt, hanem a forgalom biztonsága érdekében további minősítő körülményeket is megkíván. A tévedésnek elsősorban lényegesnek kell lennie. Hogy mi a lényeges tévedés, azt kétféleképpen lehet meghatározni : objektíve nézve lényeges a tévedés, ha olyan körülményre vonatkozik, amelyet általában fontosnak szoktak tartani az illető jogügyletnél ; szubjektive lényeges, ha olyan momentumra vonatkozik, amely az adott esetben döntő a felek akaratelhatározására. Az 28-as javaslat egyesíti a két mértéket. Kimondja, hogy lényeges a tévedés, ha a szerződés tartalmát érintő oly körülményre vonatkozik, amelyet a közfelfogás ily szerződés kötésénél fontosnak tart. Hozzáteszi azonban, hogy ez csak akkor áll, ha ki nem tűnik, hogy az adott esetben a tévedő fél nem tartotta annak. De lényeges az a tévedés is, amely nem ilyen, a közfelfogás szerint lényeges körülményre vonatkozik, azonban a tévedő fél akaratelhatározására döntő hatása van, feltéve, hogy ezt a másik fél felismerhette. A megtámadhatósághoz azonban még más kellék is szükséges. Legfontosabb körülmény, amely a jogrendet arra készteti, hogy a tévedőnek védelmet nyújtson : az ellenfél hibás magatartása. Ez állhat abban, hogy az ügyleti ellenfél a tévedőt csalárdul megtévesztette, vagy a tévedést — ha nem is csalárdul —