Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám - Megjegyzések egy adóreform-javaslathoz

343 kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy az adózók száma nem egyenlő az adótételek számával, mert az adózónak több községben lehet földbirtoka s így több adótjétel alatt adózhat. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a földbirtokos akkor is mentes lesz a földadó alól, ha az egyes birtokainak kat, tiszta jövedelme 150 korona alatt van, bár együttesen messze meghaladhatja ezt a hatiárt. A jövedelem- és vagyonadónál a kiesés összege csak akkor felel meg a számításnak, ha a 6000 pengőn felüli jövedelem és 50.000 pengőn felül vagyonadó kulcsa változatlan marad. A méltányosság a kezdő kulcsnak mérséklését s legalább néhány alsó fokozatban kiigazítását kívánná meg, ami természetesen növelné a kiesés összegét. A községi pótadók kiszámításánál alkalmazott feltételezés, hogy t. i. a pótadó bevétele az alapadó (földadó) kiesésével egyenes arányban csökken, téves, mert a pótadó kulcsa nem egységes, hanem községenkint változó. A községi pótadó kulcsa általában éppen azokban a községekben magas, ahol a pótadó alapja majdnem kizárólag a földadó; az alapadók között a földadó e községek magasabb pótadókulcsa következtében nagyobb szerepet játszván, a valóságos kiesés a kiszámítóttnál nagyobb lenne. Hasonló a helyzet a vármegyei pótadónál és az útadónál is; ezeknél sem lehet arányos csökkenést feltételezni. A cikk nem javasolja a házadó alá eső házbérjövedelem, ill. házhaszonérték minimálását s így a házadóban adókiesést nem vesz fel. A házbérjövedelemnél ez még indokolható lenne, a saját tulajdonban álló házak haszonértékénél már kevésbbé. Nincs szó a cikkben az alkalmazotti kereseti adó és különadó, valamint az időközben rendszeresített kincstári pótlék alá eső kereseteknek bizonyos — évi 6000 pengő — határ alatt adó alól mentesítéséről sem, pedig ez az általános kereseti adó analógiájára teljesen logikus lenne. Az állam és a községek adóbevételének kiesése természetesen így több millió pengővel nagyobb lenne, mint a cikkben kiszámított összeg. A cikk szerzője a javasolt reform megvalósításának érdemét a gazdasági élet jelentős tehermentesítésében és az adóigazgatás egyszerűsítésében és olcsóbbításában látja. Ügy véli, hogy az adóztatásra fordított nagy nemzeti munkaerő %-a gazdaságilag hiábavaló s ez az erő a javaslat elfogadása esetében felszabadulna. Erre az állításra vonatkozóan mindenekelőtt megjegyezzük, hogy az adóigazgatási munka nagyságának megállapításánál feltétlenül különbséget kell tennünk a kivetés és a kezelés, valamint behajtás munkája között. Az adók kezelése, nyilvántartása, behajtása tekintetében még talán elfogadható az, hogy az adótételek számának csökkentése arányosan csökkentené ennek munkáját és költségét, az adókivetésre vonatkozóan azonban nem áll ez. A földadónál a kivetés alapja a földadókataszter — amelyre még akkor is szükség lenne, ha a földadó teljesen megszűnnék — s a földadókataszter alapján a kivetés meglehetősen egyszerű, számszaki munka. A kereseti adó, jövedelem- és vagyonadó esetében a kisebb adózók adójának kivetése lényegesen egyszerűbb, gyorsabb és kevesebb munkát igénylő tevékenység, mint a nagyadó-