Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám - Gazdaságszervezés - közellátás

340 apparátus — biztosítása feltétlenül kívánatos, ez azonban a közellátás feladatait magában nem képes megoldani. A közellátási fennakadások — mint különben minden funkciózavar — vagy tüneti kezeléssel, vagy a baj belső gyökeréig ható eszközökkel orvosolhatók. A rendészeti intézkedések — mint tüneti kezelési eszközök — hatása sokszor kétségtelen és gyakran félrevezetően tetszetős, de megoldást nem biztosít; mindenesetre a legnagyobb tévedés azonban ilyen feladatokkal a legfelső kormányzati tényezőt megterhelni. Nem tartjuk meggyőző érvnek a gazdaság-szervezet felesleges volta tekintetében azt a tényt sem, hogy a legújabb időkig hiányoztak tételesjogunkból egy erre utaló átfogó jogszabály-rendszer jelei. A gazdaságszervezés szükséges volta mindenesetre legkésőbb 1939 őszén kétségtelenné vált; nem ismeretesek előttünk azok az okok, amelyek az e kérdésben tanúsított érdektelenséget vagy derűlátást indokolták, az esetleges ilyértelmű feltételezések a tények által mindenesetre sajnálatos cáfolatban részesültek. Az kétségtelen, hogy a közelmúlt két igen markáns közellátási jelensége egészen minimális szervezeti adottságok birtokában nem merülhetett volna fel: Arra utalunk egyrészt, hogy egy nagyfontosságú közélelmezési cikk egyik raktárvállalatunkból csak igen kategorikus, legfelső helyről származó intézkedéssel volt a piacra parancsolható, — másrészt pedig arra, hogy a fogyasztási statisztika birtokában kivételes helyzetet élvező és külön vámterületet képező fővárosunkban a normális felhozatal kétségtelen kimutatása ellenére minden természeti akadály hiányában sem volt heteken keresztül egy nagyfontosságú népélelmiszer kapható. Ezek a jelenségek egy készletgazdálkodást folytató gazdaságszervezet működése esetén nyilván elképzelhetetlenek lettek volna. Ennek a szervezetnek a miként való felépítése a fentiekből is kitünőleg különösen a részletek tekintetében inkább tapasztalati, mint elvi kérdés. Azt azonban kifejezetten hangsúlyoznunk kell, hogy ezen a téren esetleges külföldi példa követése — a hazai viszonyok mindenkori figyelembevétele mellett — nem sérthet nemzeti jellegzetességet, mert ezen a téren nincsenek magyar tradíciók: gazdasági, s különösen mezőgazdasági életünk „nem-irányított" volta a magárahagyatottság és nem a szabadság állapota volt, ennek fenntartását pedig semmi nyíltan bevallható cél nem indokolja. Közellátási feladatok — bár esetleg változott köntösben és talán más méretek között — a hábonis viszonyok megszűnte után is lesznek, sőt: gazdasági életünknek a békeviszonyokra való átállítása — eltekintve a személyi kicserélési folyamattól — magában véve is olyan feladat, amellyel csak egy széles látókörű központi vezetés által irányított, szervezett gazdasági élet tud megbirkózni, — a német gazdaságszervezet példája pedig azt is bizonyítja, hogy egy még oly széles keretek között létesített gazdaságszervezet működése sem jelenti a termelés drágítását és így a fogyasztás anyagi megterhelését (nem szólva arról, hogy a létesítendő szervezetbe sok már fennálló és működő intézményünk belekapcsolható) .