Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám - Gazdaságszervezés - közellátás

338 az addigi nívón tartására vezetni, — s ez a belső ellentmondás a közellátásbiztosítás egyik legnagyobb problémája — nagyon hajlékonyan kell szabályozni a szétosztás technikáját. A szétosztás, illetve igényjogosnltság-ellenőrzés gyakorlata a következő módozatokat fejlesztette eddig ki, a merevebbtől a hajlékonyabb felé haladva: a) Fix mennyiségekre szóló jegy-rendszer, ezen belül a merevebb, de készletirányítást lehetővé tévő vásárlási jegy-, és a szabadabb, de az elosztó helyek ellátását nehezebbé tévő váltó jegy-rendszer (a német Reisekarte), b) elsősorban ipari cikkek, vagy eseti, nagyobb élelmiszermennyiségek felvételezésére jogosító igénylési jegy (a magyar cipőutalvány, a német Bezugsschein intézménye), c) a fogyasztás-menynyiség limitálása az elosztóhelyeken keresztül, a fogyasztók rayonirozásával kapcsolatban: a kereskedő rendszerinti eladási volumene (vagy annak a rendkívüli időkhöz és készletekhez igazodó törtrésze) rendelkezésre bocsátása azzal, hogy eddigi, vagy a csak nála vásárlás hatályával most jelentkező törzsközönsége törzskönyvezésével saját maga gondoskodik észszerűen vásárlóközönsége igényei kielégítéséről (nehézsége, hogy egyrészt fogyasztási statisztikát, másodszor pedig jelentős kereskedői megbízhatóságot feltételez, e feltételek fennforgása esetén azonban igen hajlékony és kis reakcióval járó rendszer; módosított, fix vásárlási jegy-rendszerrel kombinált megvalósítása a német Kundenliste), d) a nálunk alkalmazott bevásárlási könyv-rendszer, amely azonban úgy célja, mint eredménye tekintetében csak parciális: csak az oktalan halmozást akarja megakadályozni, s így semmi biztosítékot nem nyújt egyrészt az áruelosztásnak a kereskedőkhöz való észszerű irányíthatósága tekintetében, másrészt fogyasztói szempontból arra vonatkozólag, hogy a fogyasztó az őt megillető mennyiséghez tényleg hozzá is jut (a magyar mosószappanprobléma), e) körülbelül a fogyasztási minimum magasságában, jegy-, utalvány- vagy bevásárlási könyv-rendszer alkalmazása mellett felvételezhető kötött mennyiségek megállapítása azzal a hatállyal, hogy ezeknek a mennyiségeknek általánosan megfizethető áron való beszerzése mindenkinek biztosítva van; ezt meghaladó mennyiségek tekintetében magasabb (de szintén megállapított vagy ellenőrzött) árak mellett a forgalom vagy teljesen szabad, vagy fogyasztási vagy elosztási rayonirozás eszközével korlátozott (módosított megvalósítása az 1940. ápr. 25-i dán vaj- és margarinrendelettel: margarint csak azok vásárolhatnak, akiknek adóköteles évi jövedelme nem haladja meg a 2400 dán koronát; a többszáz százalékos külön közteherrel sújtott magyar kávé- és teafogyasztás korlátozást nem tudjuk maradéktalanul szociális megoldásnak tartani), s végül f) az elosztás ellenőrzésére szolgáló és az előbb c) alatt ismertetett rendszerrel kombinálható jelentkezési szelvény-rendszer, amidőn a fogyasztó a kereskedőnél jelentkezése alkalmával a szelvényt leadja és a kereskedő a neki kiadott mennyiség szétosztását ezekkel a szelvényekkel igazolja (a budapesti szelvény-utalvány, a német Bestellschein intézménye). Ezek egyikének vagy másikának alkalmazása gyakorlati kérdés; megválasztásuk mindenesetre alapos megfontolást igényel: nálunk pl. bizonyára nem