Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám - Gazdaságszervezés - közellátás

336 hiányuk is különösen közellátás-psychologiai szempontból rendkívül súlyos következményekkel járhat.. Éppen ezzel függ- össze a közellátás egyik legnagyobb problémája: a közellátási pscyhe, mentalitás egészséges voltának biztosítása. Főnehézsége abban áll, hogy kifejezetten kezdeti probléma: szerencsés kivételektől — s közöttük a kivételesen széles látkörü államvezetés esetétől — eltekintve hirtelenül, a rákészülés lehetőségét kizárva jelentkezik és az esetleg elkövetett kezdeti hiba csak igen nehezen, nagy átütőerejü és eredményességű intézkedésekkel orvosolható. E tekintetben a német közellátási szervezet mintaszerűen bevált és az első napon csatát nyert: az előre kidolgozott és utolsó nyomtatványig előkészített közellátási rendszer egyetlen gombnyomásra, szinte zökkenés nélkül életbelépett, s eredménye: bizalom és bizonyos fokú önkéntelen általános fogyasztási tisztesség. Igen nehéz volna egy szóval meghatározni azt a követelményt, amelynek a helyességre és eredményességre igényt tartó közellátási rendszernek, központi vezetésnek és helyi igazgatásnak, szükségletfelismerésnek és kielégítésnek meg kell felelnie. Mégis talán a hajlékonyságot kellene ilyenként megjelölnünk, a szónak legtágabb értelmében és az elképzelhető legszélesebb érvényesülési területen. Ebből pedig az következik, hogy a magas szempontú, átfogó központi vezetés mellett rendkívül fontos annak felismerése is, hogy a közellátás szükségletei sem területileg, sem tárgy szerint nem azonosak. A központi vezetésnek ezért mindig szoros kontaktust kell tartania úgy a helyi, mint a (vertikális) termelési tárgy, illetve (horizontális) gazdasági funkció szerinti tagozatokkal és gondoskodnia kell arról is, hogy e szervek! személyi összeállítása alkalmas legyen arra, hogy a termelési, elosztási és fogyasztási szükségletek tekintetében helytálló értesítésekkel szolgálhasson. Gyakorlatilag persze nem zárható ki, hogy a központi vezetés a rendszerinti közigazgatási hatóságoktól ne informálódjék, azonban a gazdaságszervezőt tagjai ne legyenek személyileg azonosak a helyi, rendszerinti közigazgatási szervezet tagjaival. Az erőteljes központi vezetésre törekvés nem eredményezhet korlátlan centralizációt, de még kevésbbé aktaszerűvé szürkülő bürokráciát: az egyik oldalról nézve nem miniszteri hatáskör valamely közszükségleti cikk-készletnek a raktárházból való előparancsolása (s ha ez mégis indokolttá válik, csak a szervezés parancsoló szükségességét bizonyítja), a másik oldalt illetően pedig nem megvalósítandó jövőkép — az egyik külföldi megfigyelő szelíd szarkazmusával élve — a „m. kir. kereskedő". Szükséges, hogy más, „rendszerinti'" viszonyok alatt kialakult tantételek — amelyek nem szükségképpen „dogmák" — ne állják útját annak, hogy a köz a legtágabb értelemben vett közellátás biztosítása érdekében rendkívüli jogokat érvényesítsen, s ezzel összefüggően esetleg rendkívüli kötelezettségeket is vállaljon magára. Ennek a szempontnak különösen a köz konkrét termelési beavatkozása tekin-