Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 6. szám - Magánjogi kodifikáció. [1. r.]

325 jogalkotó tényezőnek tekintett, de jelentésében meglehetősen homályos „Volksseele" -nél konkrétebb irányítót vélt beállítani a „Rassenseele'"-ben.9 Ebből az elgondolásból kiindulva a nemzetiszocializmus első idejében valóban erős közeledés volt észlelhető a mi fennálló helyzetünk felé. így nyilatkozik ebben az időben Lange is, aki a kodifikáeiós törekvéseket tipikusan az individualliberalizmus megnyilatkozásának minősíti, amelynek nem az igazság érvényesülése, hanem az a célja, hogy az egyes a cselekményei nyomán járó következményeket minél pontosabban előre ki tudja számítani. Hogy azután ezek a következmények harmóniában vannak-e az erkölccsel, az legalábbis másodlagos kérdés.10 Még ennek az időszaknak a gondolatvilágából fakad Carl Schmitt 11)35. évi cikke is, amely valamennyi általam ismert német megnyilatkozás között a legközelebb áll a nálunk kialakult kodifikációellenes álláspont megokolásához és különösen Illés József érveléséhez.11 A kodifikáció feladata Schmitt szerint, hogy egy hosszabb fejlődés eredményét retrospektive összefoglalja avégből, hogy azt végérvényesen rögzítse. Ebből a jellegéből következik, hogy a kódextől kimerítő szabályozást, hézagtól mentes, önmagában zárt rendszert kívánunk. Ebből pedig természetszerűleg folyik a bíró kizárása minden jogalakító tevékenységből. Ezzel szemben — mondja tovább Schmitt — a jogalkotás napjainkban nem valamely fejlődési időszak végén, hanem a kezdetén van, új gondolatoknak kíván szabad utat nyitni. Ehhez azonban más stílus szükséges a törvényhozásban, minit a kodifikáció. A bíró ilyenkor nem lehet ,,szubszummáló automata", a joggyakorlat rabszolgai kötöttségét a bíró szabadabb jogállásának kell felváltani, úgy ahogy ezt Bülow már 1885-ben követelte. A törvényalkotás új módszerének a bírót jogteremtő tényezővé kell tennie. A németországi fejlemények Schmitt álláspontját nem igazolták. Elsősorban maguk a jogszabályalkotó tényezők ismerték fel, 9 „Der „Volksgeist" ist eben tatsáchlich durchaus keine „vage" und „mystische" Idee, sondern unter dem Gesichtswinkel der Easse eine vollkommen fassbare Grösse, die man auch „Rassenseele" genannt hat." . . . Quelle des Gewohnheitsrechts ist dass Eassengewissen des Volkes, der Volksgeist, der aus der Rassenvaranlagung eine bestimmte Ausprágung erhált." — Helmut Nicolai: Die rassengesetzliche Rechtslehre. Nationalsoc. Bibi. 39. H. 2. Aufl. 1933. 28. és 51. 1. 10 „Für den Liberalismus ist das Recht inhaltsgleich mit einor Summe ron Rechtsnormen . . . für die Betatigungsíreiheit des einzelnen . . . Der In(livulualismus drangt darum dazu, die Grenzen der Betatigungsíreiheit klar zu ziehen . . . Rechtssichertoeit bedeutet -für ihn nicht die Gewáhrleistung innerer Gerechtigkeit, sondern lediglich die ausserliche Berechenbarkeit der Folgen eigenen Handels . .. Um dieser Rechtssicherheit willen müssen Rechtssátze geformt, Recht sgebiete geregelt werden; das höehste Ziel des Liberalismus ist hierbei die Kodifikation, die Regelung und Festlegung des gesamten ausseren Rechtes eines Volkesu" — Heinrich Lange: Liberalismus, National sozializmus und bürgerliches Recht. 1933. 5. 1. 11 Kodifikation oder Novelle? Über die Aufgabe und Methode der heutigen Gesetzgebung. — Deutsche .Turistenzeitung. 1935. 919. és köv. 1.