Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1942 / 1. szám - A "kereskedelmi társaságok" joga az új olasz polgári törvénykönyvben
7 a gyakorlatilag eddig a magánjog szférájába tartozó mezőgazdaságé is. Működésüket ezért nem kell külön szabályozni ; a kereskedelemjogi elvek a szervezett gazdaság általános érvényű szabályaiként az új kodifikálás alapjául szolgálhatnak. A vállalkozást szabályozó előírásoknak egységesítése természetesen maga után vonta, hogy meg szűnt a magánjogi és a kereskedelmi kötelmek közötti különbség." Egy rövid tanulmány keretében teljesen lehetetlen volna az új törvénykönyvet, vagy annak csupán egy-egy fejezetét (könyvét) — akár csak vázlatosan is — ismertetni. Mai tanulmányunk tárgyául egyedül az új olasz társasági jogot tűztük ki, remélve, hogy még lesz alkalmunk az új kódex egyéb érdekes részeire is visszatérni. A jelenlegi hazai jogfelfogásunk szerinti „kereskedelmi társaságok" szabályozását az új Codice civile a munka- és a vállalkozási jog" fejezetébe (könyvébe) utalta. A könyv tíz címre oszlik. Az első cím a korporatív szervezet szabályait foglalja magában ; a második cím a vállalkozói munkáról, a harmadik az önálló (intellektuális) munkáról, a negyedik cím pedig a házimunkáról szól. Az ötödik cím a társaságokra, a hatodik a szövetkezetekre és viszontbiztosító társaságokra, a hetedik cím pedig a csendes társaságra és alkalmi egyesülésre vonatkozó jogszabályokat tartalmazza. A nyolcadik cím az üzemjogot, a kilencedik az eszmei (szerzői tulajdonra, stb.) javakra vonatkozó jogot, a tizedik cím végül a tisztességtelen versennyel, valamint a termelés összhangbahozatalával, vagyis a konzorciumokkal kapcsolatos jogszabályokat öleli fel. További tárgyalásunk anyagát — célkitűzésünkhöz képest — az ötödik, hatodik és a hetedik cím anyagára korlátozzuk. 3. Mielőtt azonban tárgyalásunk anyagára térnénk, röviden foglalkoznunk kell a vállalkozói munkáról szóló második címben foglalt néhány rendelkezéssel. A törvény a vállalkozás — a vállalat — lényegére, a vállalkozó munkatársaira, tehát a munkaviszonyra vonatkozó rendelkezések után áttér a mezőgazdasági vállalatok jogviszonyainak tárgyalására. Ezután külön fejezetet szentel a bejegyzési kötelezettség alá eső vállalkozásoknak. Kimondja (Art. 141.), hogy a cégjegyzékbe (registro delle imprese — a vállalatok jegyzéke) köteles magát — kivéve a kisvállalkozót — bejegyeztetni minden vállalkozó, aki a) javak termelésére vagy szolgáltatások nyújtására irányuló ipari, b) a javak forgalombahozatalára vonatkozó közvetítő, c) szállítói, d) bankár vagy biztosítási és végül e) a fentiekkel kapcsolatos kisegítő más tevékenységet folytat. Kimondja továbbá, hogy a törvénynek a „kereskedelmi vállalatokra" vonatkozó rendelkezéseit a fent felsorolt tevékenységre, illetőleg a fenti tevékenységet folytató vállalatokra is alkalmazni kell, hacsak a törvény szövegéből más nem következik. A kódex tehát nem alkotja meg a „kereskedelmi ügylet" fogalmát, hanem a fogalmat megkerüli és olyan tényleges jogállapotot teremt, amely jelenlegi jogunkkal gyakorlatilag egyezik. Tág körben ugyanis felsorolja azokat a tevékenységeket.