Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Charles Gide szolidaritáselmélete és a szövetkezeti gondolat

5 Gide elveinek megvalósítása szempontjából három gyakorlati eszközt ajánl : 1. az egyesülést és szervezkedést, 2. a magántulajdon elvi fenntartása mellett annak a közösség érdekeinek megfelelő megreformálását és korlátozását, 3. fokozottabb védelmét a munkának, mint annak a termelési tényezőnek, amely legközelebb áll az emberhez, akiért a gazdálkodás folyik. Ugyanerre törekednek a szövetkezetek. 1. Egyesülésre, szervezkedésre, az egyenként kicsi erőknek megfelelő nagyobb erővé tömörülésére tanítanak. 2. Fenntartják a magántulajdon elvét, de megakadályozzák a tőkének túlzott nyerészkedését. 3. Előtérbe állítják a szolgálat gondolatát, tehát a munkának, az együttműködésnek, a közreműködésnek jutalmazását. Aki mindezeket átgondolva felismeri, hogy a jó és a rossz egymásközötti örök harcában a közösség vállalásnak és a szövetkezésnek a gazdasági életben mily nagy jelentőség jut, az tisztába jöhet azzal is, hogy a mi tudományunk kutatásai, vizsgálódásai, megállapításai közben az etikai momentumot sohase hagyhatja figyelmen kívül. Ezt az etikai momentumot tartja szem előtt Charles Gide, amikor az individualizmus szabad versenye, valamint a szabadverseny anarchikus rendszere között egyrészről, a parancsuralmi rendszer között másfelől a középen kívánja megtalálni a megoldást, elképzelve az emberiségnek olyan önkéntes együttműködését, kooperációját, szövetkezését, melynek alapja lenne a szolidaritás, a közösségvállalás gondolata. Wílnscher Frigyes