Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - A totális háború pénzügyi feladatai

131 közönség kezébe kerülő vásárlóerő nem hitel és pénzfelduzzasztás következtében növekszik, ennek előzménye feltétlenül a termelés növekedése s így a fogyasztásra és termelésre szánt jószágok és szolgálatok mennyiségi megnövekedése, ezzel párhuzamosan halad a közönség kezében lévő vásárlóerő növekedése. Ha ez a folyamat megy végbe, ez nem borítja fel az áruk és a vásárlóerő közötti egyensúlyt, mert mind a kettő párhuzamosan emelkedik, legfeljebb egyes rétegek életszínvonalának emelkedése áll be, miáltal a társadalmi rétegeződésben állhat be változás. Háborúban, vagy a háborús készenlét helyzetében is az az eset áll be, hogy a termelés nagymértékben emelkedik, mert elő kell állítani a hadviseléshez szükséges dolgokat. Ezek a dolgok az egyénre nézve nem jelentenek ugyan értéket, de a közösségre igen. Tehát a termelés értékes jószágok termelése által duzzad meg, s így a termelésben résztvevők kezébe kerülő vásárlóerő megnövekszik, mert hiszen az egész termelés értéke megduzzad. A megnövekedett vásárlóerővel szemben azonban olyan árumennyiség jelentkezik, amelyből kisebb a fogyasztás és termelés célját szolgáló jószágok mennyisége, mint egy korábbi időszakban volt, s nagyobb azoknak a jószágoknak a mennyisége, amelyeknek csak egy fogyasztója van, t. i. a közösség. Ezek a hadviseléshez szükséges jószágok. A közönség kezében tehát nagyobb lesz a vásárlóerő, ami az ő valóságos termeléséből származik — tehát nem hitel vagy pénzfelduzzasztás eredménye — s amivel szükségleteinek kielégítésére szolgáló jószágokat és szolgálatokat akar megvásárolni, viszont ezeknek a mennyisége kisebb lesz s így egész természetesen beáll a jószágok áremelkedése, ami a gazdasági élet egyensúlyát megbontja, az egyes társadalmi rétegek helyzetét s egymáshoz való viszonyát megzavarja s számos bajnak és nyugtalanságnak a forrása lesz. A jelenség tehát ugyanaz, mintha inflációval állnánk szemben. A közönség kezébe kerülő megnövekedett vásárlóerőt a közönség nem tudja arra felhasználni, hogy életszínvonalát emelje, mert hiányzanak az ehhez szükséges jószágok, ezért jelentkezik bizonyos luxusfogyasztás, amíg a luxusfogyasztási cikkek is ki nem fogynak. Ennek a jelenségnek az orvoslására, t. i. az áremelkedés megakadályozására szolgál az árellenőrzés és ármaximálás. Az ármaximálás célja éppen az, hogy a megnövekedett vásárlóerő és megfogyatkozott jószágmennyiség aránya ne váltsa ki az áremelkedést mint logikus következményt. Ha az árellenőrzés minden néven nevezendő forgalomra kiterjed, ideértve a luxusfogyasztást és a tőkejavak forgalmát is és elég hatékonyan van keresztülvive, akkor az árak emelkedése esetleg kikerülhető, viszont annál ngyobb lesz a feszültség, ami az áruk és a közönség kezében lévő vásárlóerő aránytalansága következtében keletkezik. Ha azonban ez a feszültség huzamosabb ideig tart, a legszélesebbkörű árellenőrzés sem lesz képes a zugforgalmat és az áremelkedést megakadályozni. A vásárlóerő és a rendelkezésre álló jószágok mennyisége és azoknak részben maximált ára közt mutatkozó disequilibrium következtében a közönség kezében vásárlóerő marad, amit nem tud