Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - Még egy szót a csendes társaságról

120 megszegése ex lege kötelmet — de mindenesetre másodlagos kötelmet — szül. Ebben a körben tárgyalja a szerző az úgynevezett naturális obligációkat, melyekből hiányzik a bíróilag érvényesíthető igény koefficiense, de az önként (akárcsak feledékenységből vagy szórakozottságból) teljesített szolgáltatás nem követelhető vissza alaptalan gazdagodás — sine causa — címén. Ezeket a csonka kötelmeket a szerző — Grosschmid nyomán — reflektio kötelmeknek nevezi azon az alapon, mert bizonyos mellékhajtásaik — pl. kezesség, zálog, jogátruházás — közvetve hatályosulnak. A magunk részéről jobbnak tartjuk az évezredek óta megszokott naturális obligáció elnevezését, ami szerintünk nem is olyan „semmitmondó", mert mély értelme az, hogy az adott szó — vagy írás —• bensőleg kötelező akkor is, ha valamilyen jogi formahiba (bizonyos vonatkozásban az elévülés is az) folytán bíróilag már ki nem kényszeríthető. Ebbe a csoportba tartóinak a kényszeregyességi kvótán felül elengedett követelésrész, a játékból vagy fogadásból eredőleg már teljesített tartozás, az úgynevezett erkölcsi kötelezettségek, a felfüggesztő vagy felbontó feltétellel kötött ügyletek, a meghagyásos ügyletek, a ,,cum viribus" felelősség és így tovább. Ami az Utolsót illeti, tudjuk, hogy az a gyakorlati életben sokszor nullává zsugorodik össze. Bőven foglalkozik az általános rész a harmadik személy javára szóló szerződéssel, amelyet élesen és nagyon sikerülten különböztet meg a harmadik személy érdekében kötött szerződéstől ; de ha már osztályozunk, akkor említsük meg egy további kategória gyanánt a harmadik személy kezéhez kikötött teljesítést is és akkor kapunk egy teljesen összefüggő, komplett képet. Az első kategóriában a kedvezményezett közvetlen kereshetőségi jogot nyer az adóssal szemben, a másodikban csak közvotve, az ügyleti hitelező (kedvezményező) személyén és jogán keresztül, míg a harmadikban semilyen kereshetőségi joga nincs, csupán csak a teljesítés módjáról van szó. Az a sokat vitatott kérdés, hogy a kedvezményezett részéről szükséges-e külön elfogadási nyilatkozat, mint a főszerződésnek konstitutív jellegű mellékszerzödése, nézetünk szerűit nemlegesen döntendő el; azért nem lehet arról beszélni, hogy ilymódon a szerződő felek ráoktrojálják akaratukat egy harmadik, kívülálló személyre, mert ha annak részéről nem is szükséges elfogadási nyilatkozat, — elegendő lévén az elfogadási tény — viszont kétségtelenül jogában áll azt bármikor szabadon visszautasítani. Elképzelhető, hogy erre pl. családi hátterű vagy etikai oka van, ha egyébként a szolgáltatás anyagilag hasznos is volna reá nézve. Szemléltetően mutat rá a szerző ennek a szerződési formának hármas oldalára : a fedezeti, a juttatási és a szolgáltatási viszonyra, amelyek szervesen összefüggnek egymással és így alkotnak egy egységes jogviszonyt három személy között. Ebben a tárgykörben vitatott az a kérdés, vájjon hozzátartozik-e a kedvezményezett jogszerzéshez az a tényező, hogy a hitelező (kedvezményező) őt értesítse a javára kötött szerződésről és hogy ez a megtörtént értesítés miként viszonylik a kedvezményező rendelkezési (visszavonási) jogához, különösen időbelileg. Nézetünk szerint ad 1. formális értesítés ném szükséges, hanem elegendő, ha a kedvezményezett bármi módon szerez tudomást a javára kötött szerződésről; ad 2. a kedvezmónyezőt megilleti i» (másként) rendelkezési (visszavonási) jog mindaddig, amíg a kedvezmé-