Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - Még egy szót a csendes társaságról

L13 lösséget kifejezetten egyedül vállalta. Az alkalmi egyesülés üzletvezető tagjának az a kötelessége, hogy a rendes kereskedő gondosságával járjon el. Felperes a rendes kereskedő gondosságával járt el akkor, amikor az alkalmi egyesülés célját — a szóbanforgó fürjbab Olaszországba való exportálását — az egyedül lehetséges módon — a magyar egykéz által az olasz egykéznek való eladás útján — valósította meg. Az alkalmi egyesülés másik tagját, az alperest is kötelezi tehát a két egykéz között létrejött, az olasz exportnál alkalmazásra kerülő megállapodás és nem kívánhatja azt, hogy ezen ügyletre a szokványok rendelkezései úgy alkalmaztassanak, mintha ez a speciális megállapodás nem is léteznék. A kifejtettekből következik, hogy alperes a két egykéz megbízottai által pecsételt minta alapján a genovai expertizen megállapított értékkevesbletet a felperesnek megtéríteni tartozik. Budapest, 1941. évi szeptember hó 16. napján. Friedlánder Emil s. k., a választott bíróság elnöke, Bartha Imre, Manovill Alfréd választott bírák, dr. Engel György s. k., jogügyi titkár. (276/1941. szám.) Iparengedély hiánya és az üzlet érvényessége. — (4.) Ha a bizonyos ügyletekkel való iparszerű foglalkozás hatósági bizonyítványhoz is van kötve, az a körülmény, hogy az ügyletet olyan személy kötötte, aki a szükséges liatósági jogosítvánnyal nem rendelkezik, magának az ügyletnek az érvényességét nem érinti. I^em találta helytállónak a bíróság alperes ama védekezését sem, mely szerint kártérítéssel azért nem tartozik, mert felperesnek a kérdéses áruval való kereskedésre jogosító iparigazolványa nem volt, másrészt, hogy ilyen iparigazolvány hiányában a Kereskedelmi és Iparkamara kebelében működő áruelosztó bizottságtól a felperes az árut úgysem kaphatta volna meg, miért is felperes helyzete ugyanolyan, mintha az áru megérkezett volna, ennélfogva nincsen olyan kár, amelyet alperes nemszállítása okozott. Alperes első védekezése tekintetében a bíróság utal az 53. számú jogegységi döntvényre, mely szerint, ha a bizonyos ügyletekkel való iparszerű foglalkozást jogszabály hatósági bizonyítványhoz köt, akkor az a körülmény, hogy az ügyletet — esetleg iparszerűen űzött foglalkozása körében — olyan személy kötötte, aki az említett hatósági bizonyítvánnyal nem rendelkezik, magának az ügyletnek az érvényességét nem érinti, kivéve, ha az egyéb okból semmis. A második védekezés tekintetében pedig a bíróság alperes saját előadására utal, amely szerint a hivatkozott áruelosztóbizottság az importőröktől azok neveit kérte el és azoknak a jogosultságát ellenőrizte le, akiknek az importőrök az árut eladták. A felperesi tényállítás valósága esetén sem érinti a felperes jogi helyzetét, aki nem az importőr vevője, hanem a tényállásból megállapíthatóan az importőr vevőjének, az alperesnek további vevője volt. A bíróság nem bocsátkozott bele annak a vizsgálatába, hogy az áruelosztóbizottság az importőrök vevőinek az árura való jogosultságát milyen ismérvek szerint állapította volna meg, mert ez a kérdés legfeljebb abból a szempontból lehetne döntő, hogy az alperesnek volt-e kereskedelemrendészetileg joga az áruhoz, vagy nem. E tekintetben pedig az alperes azáltal, hogy az ügyletet a felperessel megkötötte és magát az áru szállítására kötelezte, felperessel szemben hallgatólag szavatosságot vállalt. Bpest, 1941 dec.mber 15. napján. Friedlánder Emil s. k., választott, bír óság elnöke, Manovill Alfréd s. k., Káldor Sándor s. k., választott bírák, dr. Sebestyén Péter s. k., jogügyi titkár. (221— 1941. sz.) Adorján Ferenc 8