Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - Még egy szót a csendes társaságról

106 elméleti megállapítás gyakorlatilag helytelennek bizonyuljon. Akár a tapasztalati tudományok induktív, vagy a matematika deduktív, avagy a filozófia reduktív útján jutunk el valamely ítélethez, az nézetem szerint csakis akkor lehet helyes, ha a gyakorlatban is annak bizonyul. Ha a gyakorlati életben egyetlenegyszer is olyan vörös vérsejtekre bukkannánk, amelyek nem az élettani szabályoknak megfelelően viselkednek, vagy ha találnánk egyetlenegy olyan derékszögű háromszöget, amelynél a befogók négyzeteinek összege nem lenne egyenlő az átfogó négyzetével, avagy ha találnánk valahol egyetlenegy olyan dolgot, amely önmagán kívül egy másik dologgal is azonos lenne, akkor az élettan, a matematika, a filozófia idevonatkozó elméleti ítéletei nyilván megdőlnének. A helyes következtetéssel nyert elméleti ítéletet tehát a gyakorlatnak feltétlenül igazolnia kell. Hogy ez mennyire így van az adott esetben is, azt megvilágítja az, ha közelebbről megvizsgáljuk a veszteségviselésnek, mint a csendes társaság kritériumának megállapításával szemben felmerült aggályt. A csendes társaságnak ugyanis éppúgy, mint bármely más jogintézménynek, nem lehet az a célja, hogy a kamatkorlátozó rendelkezések alól salvus conductust biztosítson. Sőt épp az álláspontommal szemben emelt aggály teszi világossá, hogy gyakorlati szempontból a jogbiztonság és a gazdasági forgalom érdekében szükséges a javasolt törvénymódosítás mielőbbi keresztülvitele. Ha ugyanis a törvény módot ad arra, hogy a kölcsönhitelező a csendes társ címe alatt anélkül, hogy a veszteség kockázatát vállalná, a bírói úton érvényesíthető legmagasabb kamaton túlmenő jövedelmet élvezzen kihelyezett tőkéje után, úgy ez a kamatkorlátozó rendelkezéseknek nyilvánvaló meghiúsítása. Ehhez pedig a törvény segédkezet nem nyújthat. Meggyőződésem szerint egyébként a jelenlegi jogállapot mellett sem érvényesíthet bírói úton a veszteségben való részesedést kizáró csendes társ kamat- és nyereségrészesedés fejében együttesen a bírói úton érvényesíthető legmagasabb kamatnál nagyobb összeget. Az 5610/1931. M. E. sz. kormányrendelet kamatkorlátozó rendelkezései ugyanis nemcsak a kölcsönügyletből, hanem bárminő magánjogi ügyletből, tehát a csendes társasági szerződésből eredő kamatkövetelésre is vonatkoznak. Ha a csendes társ a veszteségben is részesedik, akkor a nyereségrészesedést a veszteségviselési kockázat ellenértékének tekinthetjük. A veszteségviselés kizárása esetében azonban a nyereségrészesedés éppúgy, mint a kamat, kizárólag a rendelkezésre bocsátott tőke nyújtásának ellenértéke. Ebben az esetben tehát a kamaton felüli nyereségrészesedés riánt vállalt kötelezettség olyan melléktartozásnak minősül, amelyet az említett rendelet 9. §-a értelmében a kamatkiszámításnál figyelembe kell venni. E rendelet 8. §-a értelmében pedig, meggyőződésem szerint, a közjegyző nem vehet fel közokiratot és nem ruházhat fel közjegyzői okirat erejével oly magánokiratot, amely a veszteségrészesedés kizárása mellett létrejött csendes társasági