Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslat

97 fel az ú. n. totalitdsi törekvések s az 1941 szeptemberében napvilágot látott rendelkezések minden értékpapírüzletet a tőzsdére akarnak terelni. Azonban áru nem jött a piacra. Áru csakis akkor jön oda, ha az eladó megfelelő árut kap. Azóta a totalitás gondolatát megvalósították a prágai tőzsdén is, azonban ennek hasznossága felől a szaksajtónak aggályai vannak. Az olasz tőzsdei árfolyamemelkedéssel szemben Olaszország is végigpróbálta a korlátozó rendelkezések egész sorozatát. Eredményük rövid időszakoktól eltekintve nem volt. 1939 októberében behozták az új vagyonadót. Utána jött 1940 első felében a konjunktúra-nyereségek megadóztatása, majd 1940 decemberében az osztalékadó megkétszerezése és az osztalék maximális összegének leszállítása. Jöttek azok a rendelkezések is, amelyek ingyen részvények vagy a névérték felbélyegzése útján lehetővé tették a tartalékok alaptőkévé való átalakítását, majd 1941 júliusában a részvények értéknövekvésének megadóztatását. A megadóztatott tőzsdei nyereség az a különbözet, amely az eladási ár és az 1940 október 1 előtti árak alapján megállapított irányár között mutatkozik. Lajstromozva lett minden, akár a banknál, akár az ügynöknél történő vásárlás. A tőzsdei nyereségek megadóztatását f. é. szeptemberében újra fokozták ; behozták a 4%-os forgalmi adót s elrendelték a bemutatóra szóló részvényeknek névre szóló részvényekre való átalakítását s előkészítik azok átruházásának nyilvántartását. Az árfolyamok a bevezető sorokban jelzett vételárerőfelesleg nyomása folytán a tőzsdéken általában emelkedő irányzatot mutatnak. Berlin indexe 1939 augusztus 26-án 47.9, 1940 május 11-én 57, 1941 júniusában 78 és 1941 decemberében 75.8-at mutatott az 1927. évi 100-zal szemben. Ez az indexszám persze nem fejezi ki az áruhiány folytán elmaradó üzletek jelentőségét s nem juttatja érvényre a ki nem elégített kereslet áremelő hatását. A milánói indexszám ugyancsak az 1927. évi 100-zal szemben a jelzett időpontokban 140.4, 163.9, 228.9 és 248.7 volt. (P. Lloyd 1941.1. 4.) A magyar részvényindex a Konjunktúrakutató Intézet összeállítása szerint pedig az 1927. évi 100-zal szemben a következőleg alakult : 1940 januárban 43, júniusban 39.3, decemberben 44.8, 1941 júniusban 96, decemberben 102. Tehát a Budapesten látható árhullámzás nem mondható túlzottnak. Az árfolyamemelkedés nem írható csupán a spekuláció számlájára, hanem azt kénytelenek vagyunk egész természetszerűnek minősíteni, ha figyelemmel vagyunk arra, hogy elsősorban a nyersanyag és áruhiány, másodsorban különböző gazdasági s politikai okok folytán jelentékeny vagyonok készpénz vagyonná alakulván át, jórészt az értékpapírpiacon kerestek elhelyezkedést. A budapesti értékpiac csaknem három esztendőn át mozdulatlan volt. Anyaga a nosztrifikálás folytán csökkent. Az újabb emissziók hiányoztak. A helyzet azonban fokozatosan javult. A visszacsatolt területekről új kliensek érkeztek. A vállalatok ü'ánti bizalom azok foglalkoztatása és megfelelő konjunktúrája folytán visszatért. A kormány és a