Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 1. szám - Az osztrák polgári törvénykönyv megrekedése Erdélyben

11 Az osztrák polgári törvénykönyv megrekedése Erdélyben Amint a bécsi udvar 1848-ban is rendkívüli ellenszenvvel fogadta az április 11-én szentesített nagy törvényeket, köztük az Erdély uniójáról szóló 1848 : XV. törvénycikket, éles ellenállása, vétója ezerszerte erősbödött az ötvenes években és ellenállása átnyúlt a hatvanas évek első felébe is. A jog területén kétévi csend után megjelent a magyar jog kivégzésére szánt, 1851 december 31-én kelt, Schwarzenberg herceghez intézett legfelsőbb kabineti irat, amely megparancsolta, hogy ,,az általános polgári törvénykönyv, mint az ausztriai álladalom minden tagjait illető közös jog azon országokban is, amelyekben az jelenleg nem kötelező, kellő előkészítéssel, ezen országok sajátlagos viszonj^ainak tekintetbe vételével behozandó". A legfelsőbb kabineti irat nyomán az 1853. évi május hó 1. napján a magyar anyaország területén életbelépett az osztrák polgári törvénykönyv. Erdély unióját nem szívelte Bécs. Különállása szimbolizálására még az osztrák polgári törvénykönyv oda való beszállásolása is külön időpontban, külön pátenssel történt meg, az 1853 május 29-i császári pátenssel, amely ezt a kódexet a szükséges módosításokkal Erdély nagyfejedelemségre nézve az 1853. évi szeptember hó 1. napjával léptette hatályba. Az 1849 március 4. napján megjelent császári pátens után, amely Erdély nagyfejedelemséget a szászok földjével, Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyékkel, Kővár vidékévei és Zilahhal külön Kronlandnak nyilvánította, az uralkodó ebből az álláspontjából csak 1867-ben engedett. Bécs minden törekvése arra irányult közben, hogy Erdély unióját megakadályozza és ennek látható jeléül ebben az időközben 1863-ban Nagyszebenbe, majd 1865-ben Kolozsvárra még külön erdélyi országgyűlést is hívott össze. így érthetjük meg azt, hogy az 1861-ben a király rendelkezése folytán összehívott országbírói értekezlet sem foglalkozhatott Erdély új territoriális jogának, az osztrák polgári törvénykönyvnek kérdésével. Az országbírói értekezlet háromhónapos tanácskozása során nem esett szó Erdélyről és az országbírói értekezlet javaslatai nem terjedtek ki Erdélyre. Amint tudjuk, az országbírói értekezlet javaslatai az 1861. évi országgyűlés elé kerültek. A képviselőház 1861 június 20-iki ülésén olvasta fel gróf Keglevich Béla jegyző a törvénykezés ideiglenes rendezése tárgyában kiküldött bizottmány jelentését és már ebben az előadói beszédében erősen hangsúlyozta, hogy mivel erre az országgyűlésre Erdély és az országnak egyéb integráns részei sem nyertek meghívást, törvények alkotásába és kodifikációba az országgyűlés a maga kiegészítetten állapotában nem bocsátkozhatik, tehát nem dönthet arról sem, hogy a régi magyar magánjogi törvényeket visszaállítsa-e vagy nem, hangsúlyozta azonban, hogy a magyar jog erejét és érvényét az abszolút hatalom rendelkezései meg nem semmisíthették, mivel azonban az 1848 : XX.