Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - A háborús gazdálkodás Európában. Baranyai Lipót beszéde a Magyar Nemzeti Bank közgyűlésén

T2 Ez az a kép, amelyet a gazdasági élet jelen állapotáról és a jövő kilátásairól ezidőszerint adni lehet ; tudom, hogy ez a kép komor, de őszinte és semmikép se pesszimista. Megnyugvásul szolgáljon az, hogy az évi jelentésünk tanúsága szerint az országgazdasági helyzete semmivel se rosszabb, — sőt sok tekintetben lényegesen jobb — mint hasonló sorban lévő más országoké. Biztatást pedig merítsünk abból, hogy azok az áldozatok, amelyeket ma vállalnunk kell, a jövőben egészen bizonyosan meghozzák a gyümölcsüket. Lehet, hogy ez a gyümölcs már csak az utánunk következő nemzedékek számára fog teljesen beérni, de az áldozataink így se hiábavalók, mert a nemzet jövőjéért és azért hozzuk meg őket, hogy értékes örökségképpen szabad és független hazát hagyjunk az utódainkra. így gondolkodva, azt hiszem, már sokkal biztatóbb a kép. De ennél is barátságosabbá válik ez a kép, ha azt még tágabb keretbe illesztjük bele ; ha a magyar szemhatáron túl tekintve azt vizsgáljuk, hogy miként alakult a világ gazdasági élete a múltban és mit várhatunk e tekintetben a jövőtől. Igen tanulságos és biztató számításokat végeztek erre nézve Cassel és Snyder professzorok és utánuk mások is. Ezek a számítások azt mutatják, hogy a mult század derekától az első világháború kitöréséig eltelt kerek 65 esztendő alatt a világ népessége évenkint nem egészen 1%-kal növekedett, a termelés viszont több mint 3%-kai emelkedett, ami azt mutatja, hogy a jólét ebben az időszakban hatalmas lendülettel ívelt felfelé. A háború alatt és az azt közvetlenül követő években mély visszaesés következett ; azt hittük, sohse lábalunk ki belőle. Es mégis, a gazdasági élet szinte hihetetlen rövid idő alatt újra talpra állt ; elannyira, hogy a húszas évek második felében a produkció évi átlagban kerek 4%-kal növekedett, bizonyságául annak, hogy az élet régi lendületét nemcsak visszanyerte, hanem a háborúelőtti tempót is felülmúlta. A termeléssel együtt emelkedett a nemzeti jövedelem ; emelkedtek a munkabérek is és — minthogy az árak emelkedése kisebb volt — a jólét fokozódott. Érdekes az, hogy az így kialakult prosperitás tempója Európában nagyobb volt, mint Amerikában. Mi ebből a tanulság ? Az, hogy a gazdasági életben vannak immanens regeneráló erők, amelyeknek a gondviselés rendelésénél fogva az a feladatuk, hogy az emberi haladás és boldogulás örök motorjai és hordozói legyenek. Az első világháború ezeket az erőket paralizálta, de nem pusztította ki őket, amit meggyőzően bizonyít az, hogy a háború után újult erővel léptek működésbe. Ezek az erők ma is ott szunnyadnak a gazdasági élet mélyén és nincsen okunk kételkedni abban, hogy mihelyt ez a most folyó háború is befejeződik, újult, friss lendülettel fognak minden nehézséget és minden gátlást leküzdeni, hogy minél hamarabb bepótolják mindazt, amit a háború alatt elmulasztunk.