Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1941 / 10. szám - A beszerzési szerződések és az árszabályozás
624 tandó hozzá. Szerény véleményünk szerint ezt a tartalékot is a felek befizetett díjaiból gyűjtik, tehát ez is a szélesebb értelemben vett díjtartalék fogalma alá esik és így az a legalacsonyabb százalékos hányad, amelynek megfizetésére a fenti rendelet a kötvényvisszaváltások esetén a biztosítókat kötelezi, erre a tartalékra is áll. A kir. Kúria indokolása a következő : „Nem perdöntő az a kérdés, hogy ezt a megállapodást megelőző dollárról szóló biztosítás feltételei mit tartalmaztak, és hogy a dollárról szóló biztosításnak pengő összegről szóló biztosítássá történt átalakításakor nem volt szó a visszavásárlás feltételeinek megváltoztatásáról. A felek ugyanis az előbbi szerződést az utóbbival helyettesítették, a pengőösszegről kiállított kötvényt a felperes átvette, módjában volt, hogy annak feltóteleit összehasonlítás útján ellenőrizze, arra vonatkozó észrevételeit megtegye, vagy esetleg a biztosítási szerződés átváltoztatásától el is álljon. Ha ezt megtenni elmulasztotta, a szerződést a kiállított újabb kötvény tartalma szerint megkötöttnek kell tekinteni. A felperes mulasztása nem menthető azzal, hogy az alperes szolgálatában nem ügyvezetői igazgatói, hanem csak igazgatói címmel ellátott vezérképviselői ügykört látott el, és hogy állítása szerint ebben az ügykörében nem szerezhetett jártasságot a visszafizetési összeg kiszámításában. Annak ugyanis, hogy a felperes a szerződéskötés idejében az alperes szolgálatában melyik ügykört töltötte be, csak annyiban van jelentősége, hogy a biztosítási ügyszakban, bármelyik minőségben, szükségképpen jártassága volt, és megfelelő szakértelemmel rendelkezett a biztosítási feltételek fontosságának felismerése tekintetében. Nem panaszolhatja tehát sikerrel a feltételek homályos értelmét és az ezzel kapcsolatban felajánlott bizonyítás mellőzését. A feltételek 4. §-ának rendelkezése szerint a biztosító a biztosítás 3 évi fennállása után a díjtartalék 60%-át fizeti vissza, ha a tartalék nem haladja meg a biztosított összeg 20%-át. Ha pedig a tartalék több, mint a biztosított összeg 20%-a, akkor a visszavásárlási százaléktétel a többlet felével emelkedik. Ebből a szövegezésből nyilvánvaló, hogy — mivel a felek a visszatérítés összegét általában százalékszerűen állapították meg — a „többlet" szó értelemszerűen arra a „több" százalókra utal, amellyel a díjtartalék a biztosított összeghez viszonyított arányban a 20%-ot meghaladja. Az ismeretlen többlet tehát abból a százalékszámból adódik, amely a 20%-on felül mutatkozik. Helyes következtetéssel jutott tehát a fellebbezési bíróság az idézett §-nak ahhoz az értelméhez, hogy a 60%-os alapszázaléktételhez a díjtartalék* 20%-át meghaladó százaléktöbbletnek a fele, nem pedig a többlet összegnek a fele adandó. Ettől eltérő értelmezésre nem szolgálhat alapul az sem, hogy az alperes a visszatérítési összeg számítási táblázatát kísérőlevélben a százaléktételt emelő többletnél a „Hálfte des Mehrbetrages" kifejezést használja, mert az a kifejezés is csak a százaléktételekre utalással használtatott, tehát a „Mehrbetrag" szó alatt ismét nem az összegtöbbletre, hanem csak általában többlet, vagy ebben az esetben százaléktöbblet értendő. Ennek a levélnek tehát a vitás kérdés eldöntése szempontjából nincs a felperes által előadott jelentősége. * Helytelen kifejezés, a kir. Kúria nyilván a biztosítási összeget érti.