Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1941 / 10. szám - Jogalkotás és gazdasági élet. 2. [r.]
578 A munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról alkotott 1937 : XXI. t.-c. a munkaidőre, a legkisebb munkabérek hivatalos megállapítására, az évenkinti fizetéses szabadságra vonatkozó rendelkezéseivel kimagasló helyet foglal el szociális jogalkotásunkban. Ez a törvény a hatálya alól kirekesztette az őstermelési ágak legnagyobb részét, így a mezőgazdasági munkabérek megállapítására sem vonatkoznak rendelkezései. A magyarság népi erejének megóvása és gyarapítása érdekében szükséges azonban a mezőgazdasági munkavállalók részére is megfelelő bérszínvonalat biztosítani; helytelen lenne a mezőgazdasági munkapiacon korlátlanul teret engedni a gazdasági erők szabad játékának. A mezőgazdasági munkabér megállapításának kérdését a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról szóló 1940 : XV. t.-c. karolja fel. A nemzet nagy sorskérdései között elsőrendű helyet foglal el a család megerősítésének, a családvédelemnek kérdése. A népek életküzdelmében elvész a szaporodásban visszamaradó nép. Újabb jogalkotásunk a családvédelem érdekében is fejlődő beavatkozásról tett bizonyságot. Az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és a kohászatban alkalmazott munkások gyermeknevelési pótlékáról rendelkező 1938 : XXXVI. törvénycikk a gyermekek tartásával járó terhek megkönnyítése érdekében valósítja meg a havonkint járó gyermeknevelési pótlékot. A többgyermekes családok védelmének gondolata egyes legújabb adótörvényeinkbe is bevonult. Szociális és családvédelmi célokra létesíti az 1940 : XXIII. t.-c. az Országos Nép- és Családvédelmi Alapot. Az alap célja a törvény kifejezett rendelkezése szerint a leginkább támogatásra szoruló néprétegek gazdasági, erkölcsi és szellemi felemelése útján az életviszonyok javítása és a társadalmi kiegyenlítődés elősegítése, továbbá a népesség szaporodásának előmozdítása. Szociális jogalkotásunkban kimagasló helyet foglalnak el az utolsó két évtizedben alkotott azok a törvények, amelyek a földbirtoknak helyesebb megoszlását kívánják előmozdítani. Az 1920. év óta alkotott, az egészségesebb birtokmegoszlás érdekét szolgáló törvények hosszú sorozatában az állami beavatkozásnak számos példájával találkozunk. A birtokpolitikai kérdések szükségessé váló szabályozása, ennek a szabályozásnak immár több évtizedre terjedő folyamata kiáltó bizonyítéka annak, hogy a szabadjára hagyott gazdasági élet nem tudja minden tekintetben kitermelni azokat az egyensúlyozó erőket, amelyek a gazdasági és társadalmi élet harmóniájához, békés fejlődéséhez, a nemzeti élet megerősödéséhez szükségesek. Van némi igazság abban a megállapításban, hogy a liberalizmus túlzott érvényesülése arra vezet, hogy a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek. A mértéket tartó, bölcsen megfontolt állami beavatkozás feladata a szélsőségek, a túlzott ellentétek elhárítása és kiküszöbölése, a kiegyenlítésnek előmozdítása, a gazdasági, a társadalmi egyensúlynak fenntartása. A történelem tanulsága szerint az elengedhetetlenül szükséges beavatkozásoknak elmulasztása szokott rendszerint azokra a megráz-