Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - A gabonakereskedelem szabályozásának jogi problémái

558 zatot viseli, nem a lefoglalás mindennapi értelemben vett puszta tényét kell érteni, mely magában véve csak preventív eszköz, és amely csak további körülmények hozzákapcsolódása után (elkobzás, igénybevétel, stb.) eredményezi azt, hogy az áru a biztosítottra nézve elvész. A kir. Kúria álláspontja szerint lefoglalás alatt a biztosítási kár felelősség beállta szempontjából itt többet kell érteni. Érteni kell nevezetesen elsősorban az árunak a lefoglalásból eredő tényleges elvesztését, de e mellett érteni kell a biztosítottól a rendelkezési jognak olyan elvonását is, mely az adott körülmények között annak elvesztésével teljesen egyértelmű. A háborús záradékban megjelölt lefoglalást tehát ebben az esetben annak a helyzetnek a világításában kell nézni és értelmezni, hogy a most folyó háborúban az egyik hadviselő hatalom a nyersanyag beszerzését ellenfele, a másik hadviselő hatalom részére a rendelkezésre álló minden eszközzel megakadályozza s illetve lehetetlenné tenni igyekszik. Ugyanezt az eljárást követi azokkal a nem hadviselő hatalmakkal szemben is, amelyek ellenfele részére a nyersanyagok beszerzését lehetővé tehetik. Figyelembe kell venni az említett fogalomnak meghatározásánál azt is, hogy éppen a biztosított bőrcserző áru egyik igen fontos nyersanyag a katonai felszerelési s általában ruházati, vagy egyéb ipari cikkek előállításánál. Figyelembe kell venni továbbá, hogy Málta szigete, vagyis az a hely, ahova a brit katonai erők a hajót utalták, s ahol az árut lefoglalták, éppen az a hely, ahova köztudomásúan a leghevesebb, szakadatlan ismétlődő harci támadások irányulnak. Jelentősége van végül annak is, hogy az időközben bekövetkezett köztudomású helyzet az, hogy a diplomáciai érintkezés a Magyar Királyság és Nagybritannia között is megszakadt. Mindezekből pedig arra kell következtetni, hogy az ismertetett körülmények között a lefoglalás odavezetett, hogy a biztosítás tárgyául szolgáló áru a felperes rendelkezése alól teljesen kikerült annyira, hogy az ekként bekövetkezett helyzet reá nézve az áru elvesztésével azonos értelmű. Az alperessel szemben ilyen körülmények között a kockázat viselésének, illetve a kár megtérítésének esete bekövetkezett." (C. VII. 1437/1941.) Oróh István Tőzsdei választottbírósági joggyakorlat A közös mintavétel pótlása. — (32.) A közös mintavétel a kifogásolást 'pótolja, ha azonban az eladó a vevőt közjegyzői minta vonására utasítja, ebből sem a közös mintavétel szándéka, sem pedig a kifogásolás elfogadása nem következtethető. A bíróság megállapította, hogy a felperes az áru kifogásolásával késedelmes volt. A felperesi előadás szerint a felperes megbízottjának tekintendő tárház sem foganatosította az áru beérkezésekor az áruüzleti szokások által a kifogásolás és az áru megvizsgálása tekintetében előírt teendőket. Az eladó nem köteles megvárni azt, amíg a tárház a vevőnek a nyitott mintát elküldi és a vevő ezen alapon állást foglal. Éppen az ilyen késedelem elkerülése az áruüzleti szokások 49. §-ának célja. Nem tudta a bíróság az adott esetben megállapítani azt sem, hogy felperesnek ez a mulasztása később orvoslást nyert. Helytáll ugyan az a felperesi okfejtés, hogy a közös mintavétel a kifogásolást pótolja. A bíróság azonban úgy találta, hogy az adott esetben történt közjegyzői mintavétel nem helyettesítette a közös mintavonást. A bíróság az egész tényállás méltatásával úgy találta, hogy abból az