Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 1. szám - A beszerzési szerződések és az árszabályozás

38 a tagságból folyóan semminemű jogai és kötelezettségei nincsenek. Az igazgatóságnak ez a határozata a felperest nyilván gátolja tagsági jogai gyakorlatában. Következésképpen annak megállapítása, hogy a felperes tagja-e az alperesi szövetkezetnek és a felügyelőbizottságnak, szükségesnek mutatkozik a felperes jogállapotának biztosítására az alperessel szemben. Igaz ugyan, hogy a K. T.-nek a szövetkezetekre is alkalmazandó 174. §-a a szövetkezeti tagnak csak a közgyűlési határozat megtámadására ad jogot, ámde ha a szövetkezet tagját jogellenesen hozott határozatával az igazgatóság gátolja tagsági jogai gyakorlatában, úgy a szövetkezet tagját nem lehet elzárni attól, hogy jogainak per útján szerezzen érvényt és e pert csakis a szövetkezet ellen indítható, mert a szövetkezet igazgatósága nem önálló jogi személy, hanem a szövetkezetnek csupán szerve. (C. IV. 2729/1940.) Vásárlási visszatérítés adómentessége. — (2.) Nem fogyasztási szövetkezetnél az alapszabályok szerint a tiszta nyereségből a tagok részére juttatandó vásárlási visszatérítést akkor is hozzá kell adni a mérlegszerű nyereséghez, ha a vállalat azt nem a mérlegben kimutatott tiszta nyereségből, hanem a mérleg felállítása előtt fizeti ki. — A T. H. Ö. 12. § (1) bekezdésében említett egyenlegen azt a tiszta nyereséget kell érteni, amelyet a vállalat alapszabálya tiszta nyereségként megjelöl és aminek — helyes könyvelés mellett — a mérlegben szerepelnie kell. Nem fogadható el a panaszos kifogása, hogy a tagoknak kifizetett „vásárlási visszatérítés" a mérlegszerű nyereséghez törvényellenesen számíttatott hozzá, mert az adóalap kiszámításánál a mérlegszerű nyereséghez csak a T. H. Ö. 13. §-ában felsorolt tóteleket szabad hozzászámítani, az „értékesítési visszatérítés" pedig az idézett 13. §-ban felsorolva nincs. Viszont a T. H. Ö. 15. §-ának 3. pontjában foglalt rendelkezésből, hogy az adóalaphoz nem lehet hozzászámítani, illetőleg a mérleg szerinti nyereségből le kell vonni a fogyasztási szövetkezeteknél az üzleti feleslegből a tagoknak vásárlásaik arányában kifizetett nyereségvisszatérítést, sem következik az, hogy másfajta (nem fogyasztási) szövetkezetnél másféle visszatérítés adóköteles lenne. A vásárlási visszatérítés ugyanis a tiszta nyereségből, vagyis a mérleg helyes felállítása esetében a mérleg egyenlegéből kerül kifizetésre. Ezért nincs a „vásárlási visszatérítés" a 13. §-ban felsorolva és ezért említi azt a 15. § 3. pontja — azonban csak a fogyasztási szövetkezetekre nézve. Vagyis a vásárlási visszatérítés csak a fogyasztási szövetkezeteknél adómentes. (M. kir. közigazgatási bíróság 2031. sz. elvi jelentőségű határozata. — 1940. III.) Köteléki szövetkezetek illetékmentessége a végrehajtási eljárásban. — (3.) Az 1898 : XXIII. t.-c. 47. §-ának 2. b) pontjában a perenkívüli beadványokra megállapított illetékmentesség a köteléki szövetkezeteknek a végrehajtási eljárásokban benyújtott beadványaira nem terjed ki. Az 1898. évi XXIII. t.-c-nek a köteléki szövetkezetek perenkívüli beadványaira illetékmentességet biztosító rendelkezései életbelépése idejében az illetéki díjjegyzék 100. tételében foglalt rendelkezések voltak érvényben, melyek szerint a végrehajtási eljárás a peres eljáráshoz számított. Ezért a végrehajtási eljárásokban keletkezett beadványokra az idézett törvényben foglalt illetékmentesség nem terjed ki. (M. kir. közigazgatási bíróság 2036. sz. elvi jelentőségű határozata. — 1940. III. ) •//. Schandl Károly