Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 9. szám - Jogalkotás és gazdasági élet. 1. [r.]

531 központokra pedig a kormányhatalom gyakorol ellenőrzést és felügyeletet. Az egyetemességi szemlélet kifejezésre jut a világháborút követő földbirtokpolitikai jogalkotásunkban is. Az ilyen tárgyú törvényeink az ország egyetemes érdekeinek leginkább megfelelő birtokmegoszlás kialakulását kívánják előmozdítani. Figyelemmel ezeknek a törvényeknek a népi gondolatot, a szociális szellemet tükröző jellegére, róluk a népi, a szociális gondolat érvényesülésénél fogok szólani. A közösségi eszme előrehaladását jelzik a társadalomnak molekuláris szemléletével szemben, a hivatásszervezeteket létesítő kamarákra vonatkozó jogalkotások. A közös foglalkozási, kari érdekeknek, a kari tisztességnek, erkölcsnek és tekintélynek ápolását is szolgálják ezek a törvények. Példaként utalok a mérnöki rendtartásról szóló 1923 : XVII. t.-c.-re, az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról rendelkező 1932 : VIII. t.-c.-re, az orvosi rendtartásról alkotott 1936 : I. t.-c.-re, az ügyvédi rendtartás tárgyában rendelkező 1937 : IV. t.-c.-re. A nemzeti szellem öntudatosabb kibontakozása, a magyarság szellemi, erkölcsi, gazdasági érdekeinek egyetemesebb felfogása és egyúttal szociálpolitikai megfontolások vezettek arra az állami beavatkozásra, amely a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosítása érdekében a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozását célozza. (1938 : XV. és 1939 : IV. t.-c.-ekek.) Az előadottakban a közösségi szemléleten alapuló állami beavatkozások olyan példáira igyekeztem rámutatni, amelyeket a jogalkotás az állami, társadalmi és gazdasági élet rendes menetében valósít meg, amelyek a jogalkotás újabb irányát jelzik. Nem kívánok kiterjeszkedni az állami beavatkozásnak és pedig igen messzemenő beavatkozásnak azokra az eseteire, amelyeket rendkívüli, kivételes idők tettek szükségessé, de amelyek inkább időleges természetűek s nem a jogfejlődés főútvonalának útjelzői, hanem csupán kivételesen mutatkozó rendkívüli követelmények által szükségessé tett kitérések a jogfejlődés főútvonalából. A gazdaadósságok rendezése érdekében szükségessé vált állami beavatkozás, valamint az 1930-ban bekövetkezett gazdasági válság következtében elkerülhetetlenné vált kötött devizagazdálkodási rendszer bevezetése ilyen időleges, átmeneti jellegű jogalkotásokra vezettek. Azt tapasztalhattuk, hogy néha az ilyen tiszavirág-életre szánt jogszabályok élettartama meghaladja némely állandóságra szánt jogszabálynak élettartamát. Merészség volna azt állítani, hogy az ilyen egész jogrendszert kialakító időleges jogszabályok tömege nyomtalanul el fog tűnni, mihelyt a létrehozást indokoló kivételes helyzet megszűnik. Kialakulhat bizonyos szilárddá vált leszűrődése az ilyen jogszabályoknak, amely azután visszamarad valamilyen formában az állandóságra hivatott jogrendszer kiegészítő részeként. A tőkeexportot ellenőrzés alá vetették devizajog-