Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 8. szám - A társadalombiztosítási törvények módosítása

475 sége csak abban az esetben áll fenn, ha a munkavállaló javadalmazása a törvényben előírt határt (betegségi biztosításban havi 400 P-t, öregségi biztosításban havi 600 P-t) nem haladja meg, a zenészek tekintetében akként módosítja, hogy ezt a rendelkezést a négy középiskolát végzett zenészekre abban az esetben is alkalmazni kell, ha szakképzettségüket bizonyítvánnyal igazolni nem tudják ugyan, de az Országos Magyar Zenész Szövetség tagjai. A múltban az idézett törvényhelyek alkalmazása szempontjából a szakképzettséget zeneiskolai bizonyítvánnyal kellett igazolni. A R. 4. §-a újból szabályozza a háztartási munkavállalók fogalmát s kiveszi e munkavállalók köréből a R. 1. §-ánál említett munkavállalókat. Az 1. §-sal kapcsolatban b) pont alatt említett munkavállalók azonban abban az esetben, ha a 4 középiskola elvégzését igazolni nem tudják, továbbra is háztartási munkavállalóknak tekintendők. Az eddigi törvényes rendelkezéstől a R. még annyiban tér el, hogy a háztartási munkavállalók fogalmi meghatározásánál a „túlnyomó részben testimunka" végzését is felveszi. E szakasz a bejáró háztartási alkalmazottakra is rendelkezik és kimondja, hogy ezek is biztosításra kötelezettek, ha szolgálatuk naponként átlag legalább 5 órán keresztül tart. E tekintetben az OTI gyakorlata eddig is ez volt, de erre kifejezett törvényes rendelkezés nem volt. A R. 7. §-a a T.-ben és Tö.-ben, illetőleg a 6500/1935. M. E. sz. rendeletben felsorolt azokat a jövedelmi forrásokat, amelyeket a fővagy mellékfoglalkozás megítélésénél nem lehet foglalkozásból eredő jövedelemnek tekinteni, kiegészíti a bérből vagy haszonbérből, úgyszintén a tőkevagyonból eredő jövedelemmel. Eszerint tehát bármilyen mértékű az ilyen jövedelem, a biztosítási kötelezettség fennáll. Ugyané §-ban a R. a T. 8. és Tö. 12. § eddigi rendelkezéseit határozottabban körülírja és újból megállapítja, hogy a munkaadónak biztosításra kötelezett vállalatában dolgozó családtagjai közül kik és milyen esetben esnek biztosítási kötelezettség alá. A R. 8. §-a a T. 9. §-át kiegészíti azzal, hogy a katonai szolgálatra bevonulásnak is azonos hatálya van a munkaviszony megszűnésével. A R. 9. §-a az önkéntes továbbfizetéssel való biztosítás megkönnyítését célozza. A R. 11. §-a a T. 16. §-át egészíti ki azzal, hogy a biztosított javadalmazásába nem számítható be a gyermeknevelési pótlék, továbbá a nem rendszeresen élvezett és heti 6 óránál, illetőleg havi 25 óránál nem több túlóradíj. Lényeges rendelkezéseket tartalmaz a R. 12. §-a, mert egyrészt felemeli a betegség esetén járó táppénzt és szülészeti segélyeket, másrészt új segélyezési nemként a családi táppénzpótlékot rendszeresíti. A R. 13. §-a a T. 40. §-át akként egészíti ki, hogy abban az esetben, ha biztosított felesége is biztosítva van, vagy biztosítva volt, azonban a szüléssel kapcsolatos segélyeket az előzetes biztosítási viszony hiánya miatt nem igényelheti a saját jogán (a szülészeti segélyekhez 18 hónapon belül legalább 9 hónapon át tartott biztosítási