Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 1. szám - Miért maradt meg Erdélyben az osztrák jog?

26 nemesebb és tisztultabb gazdasági rendbe, — lehetetlen észre nem vennünk azt a szövetkezeti mozgalmat, amelyet magyar emberek az 1879. évi székesfehérvári gazdakongresszuson indítottak el és töltöttek meg gazdag tartalommal. Aki Károlyi Sándor gróf szövetkezeti mozgalmát közelebbről megnézi, megtalálja benne mindazt, amit a mai letisztult „koreszmék" akarnak valóra váltani. Hiszen Károlyi Sándor gróf is azért a társadalmi és gazdasági rendért harcolt, amelynek jönnie kell : A szociális igazságnak és a szolidaritásnak érvényesüléséért a gazdasági élet területén is ! Károlyi Sándor gróf magyar szövetkezeti mozgalmát nem nélkülözheti annak az új magyar gazdasági rendnek kialakítása, amely a kapitalizmus tűrhetetlen és igazságtalan kinövéseit lenyesegetve, nagyobb és maradandóbb jólétet biztosít a magyar nép millióinak. Mert ez a mozgalom hatékony orvosságot jelent a gazdasági szabadság valamennyi betegségére ; és pedig olyan orvosságot, amely érvényesíteni tudja az etikai elemeket, meg tudja védelmezni a közérdeket a gazdasági életben, anélkül, hogy megölné az egyéni kezdeményezést, a szabadságban és a szabad szervezkedésben rejlő humánumot ! Mert ez a mozgalom már abban az időben is zászlót bontott a keresztény és nemzeti ideálok mellett, amikor még a szabadelvűség és a nemzetköziség uralkodott. Végezetül, mert ez a mozgalom ,,a pozitív magyar faj védelem megvalósítása, a legszebb, a legigazibb népvédelem". Hogy a szövetkezeti gondolat, amelyet Károlyi Sándor gróf és lelkes gárdája — akik közül Bernáth István és Dömötör László még közöttünk vannak — ültettek el a magyar talajba, mennyire aktuális, mennyire nélkülözhetetlen az új gazdasági rend kialakításában, azt három külföldi példa is igazolja. Mussolini agrárpolitikája a mezőgazdasági szövetkezetek renaissance-át hívta életre. A német nemzeti szocialista közgazdák és jogászok pedig a következő deklarációval kívánják bevezetni a bevált, régi alapokat érintetlenül hagyó (!) „új" szövetkezeti törvényt : „a szövetkezet az elszórtan gyenge erőket az összefogással kívánja közgazdaságilag értékes erőkifejtésre képessé tenni, tagjainak önállóságát oltalmazni, őket gazdaságilag erősíteni, a közösségi gondolatot elmélyíteni és ezzel a német népet szolgálni". De hogy mit jelent a szövetkezeti gondolat a mai új Európában, arra legbeszédesebben mégis csak Bulgária tanított meg bennünket. Ebben a hozzánk lelkileg és gazdaságilag is annyira közel álló test vérországban a szövetkezeti gondolat építő, kiegyenlítő és mérséklő ereje hárította el Stambulinski radikális agrárszocializmusának az egyéniséget fenyegető és a létező gazdasági rendet sarkaiból kiforgatni törekvő mozgalmát. A bolgár szövetkezeti mozgalom már régóta átlépte a maga hivatását csupán a hitel- és áruuzsora letörésében látó „negatív szövetkezeti politika" szűkös kereteit és a „pozitív" szövetkezeti politika útján halad. Mert irányítása alá került az ország egész hitelszervezete, kezébe