Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 6. szám - A magyar váltó- és csekkjog kiterjesztése a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészre

344 szabályok tekintetében számos lényeges eltérés2 van, amelyeket — tekintettel a román jog hatálya alatt kiállított váltókra és csekkekre — nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Szabályozást igényelt mindenekelőtt a román jog hatálya alatt kiállított váltókkal kapcsolatosan az a kérdés, hogy a váltóképességet, a váltók és a váltónyilatkozatok alakszerűségeit, a váltón elvállalt kötelezettség és a váltóból eredő jogok tartalmát, a váltói jogok érvényesítése vagy fenntartása végett szükséges cselekmények, illetőleg azok elmulasztásának következményeit, végül ezeknek a cselekményeknek a kellékeit és hatályát, mely jogszabályok szerint kell megítélni. A rendelet 2. §-ának első bekezdése értelmében a váltókötelezett váltóképessége szempontjából a visszacsatolt területen a román jog hatálya alatt kiállított váltón alapuló váltói kötelezettség érvényes, ha a kötelezett akár a visszacsatolt területen a rendelet hatálybalépése előtt fennállott jogszabályok, akár pedig a magyar jogszabályok szerint váltóképességgel bírt. A román váltótörvény — eltérően a magyar törvénytől — a váltóképesség kérdését nem szabályozta. A román jog szerint a természetes személy a váltóképességet a teljeskorúság elérésével nyerte el, 1924. évi április hó 11. napján kihirdetett 81. számú román törvény3 értelmében akkor, amidőn a huszonegyedik életévét betöltötte. Ez a szabály módosult a m. kir. minisztériumnak az 1941. évi március hó 15. napján hatályba lépett 1600/1941. M. E. számú rendelete következtében, amelynek az 1. §-a a nagykorúságra s a jog- és cselekvőképességre vonatkozó magyar jogszabályok hatályát a keleti és erdélyi országrészre kiterjesztette. Azokat a nehézségeket, amelyeket a román, illetőleg a visszacsatolt területen jelenleg fennálló és a magyar jog között a váltóképesség szabályaiban mutatkozó különbség okoz, a 3960/1941. M. E. számú rendelet 2. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezés kiküszöböli, mert a váltókötelezettséget érvényesnek ismeri el, ha a kötelezett akár az egyik, akár a másik jog szabályai szerint váltóképes volt. Ugyanez az elv érvényesül a rendelet 2. §-ának második bekezdésében, amely szerint a visszacsatolt területen megelőzően kiállított váltó és váltónyilatkozat a lényeges kellékek, illetőleg az alakszerűségek szempontjából érvényes, ha megfelel akár a visszacsatolt területen a rendelet hatálybalépte előtt fennállott, akár a magyar váltójog szabályainak. A román váltótörvény 1. szakaszának 4. pontja szerint a váltónak tartalmaznia kell a lejárat megjelölését, a magyar váltótörvény 3. §-ának 4. pontja szerint viszont a váltó lényeges kellékei közé a fizetés idejének megjelölése tartozik. Ha mármost a kibocsátandó rendelet hatálybalépte előtt a visszacsatolt országrészen kiállított váltó nem a lejárat, hanem a fizetés 2 A román váltótörvényre vonatkozóan 1. dr. Meznerics Ivánnak a „Közgazdasági Jog" I. évfolyamában (1940.) „A váltójog Erdélyben" cím alatt megjelent értekezését. (501. 1.) 3 Legea no. 81. pentra unificarea majoritátii civile la 21 ani.