Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 6. szám - A fogyasztás képviselete a gazdaságszervezeti jogban

340 pontjainak fontosságát minden szakíró a legnagyobb nyomatékkal hangoztatja — épúgy hiányzik az intézményes fogyasztásképviselet,22 mint a gazdasági vonatkozásokkal át- meg átszőtt birodalmi kultúrkamara (Reichskulturkammer) szervezetében és intézményeiben.23 (Nem vitás, hogy a birodalmi kultúrkamara tekintetében bizonyos mértékig groteszkül hat a „fogyasztás" kategóriáját pl. a hangverseny látogatók, vagy könyvvásárolók személyében megkonstruálni.) A háborús német gazdaságközigazgatás rendeltetési központjába az egész „öffentliche Bewirtschaftung"-gondolat értelmében kétségtelenül a fogyasztás került, úgyhogy — amint Hedemann is kifejezi magát — a jogi szabályozásban a fogyasztó helyenként mintegy ,,főalakká" vált,24 mindenesetre a nélkül, hogy ez valami különös és szembetűnő szervezeti megoldásban jutna kifejezésre. Az olasz korporációs rendszerben a fogyasztásképviselet ilyen kifejezett szervezeti megjelenéseivel nem találkozunk. A korporativizmus elméletét vizsgáló Bonnard — aki a gazdasági tevékenység természete : mezőgazdaság, ipar, kereskedelem stb. szerint különböző corporation de catégorie, és a terményelőállítási folyamat szerinti corporation par cycle d'un produit, s végül a két rendszer egyesítéséből előálló corporation par branche de production típusait állítja egymással szembe — megemlíti, hogy felmerült az a gondolat is, hogy a korporációk rendszerezésénél ne csak a termelés, hanem a fogyasztás is szerepet játsszon.25 Ez az elméleti megfontolás azonban úgy látszik, egyező a gyakorlati élet szükségleteivel is, mert Vollweiler is hangsúlyozza, hogy a korporációk részére az 1934 február 5-i törvény 10. art.-a értelmében bizonyos díjszabások és árjegyzékek megállapítása terén biztosított jogkört az tett indokolttá, hogy a fogyasztás szektorában a szindikátusi szervezet nincs kiépítve és így az érdekelt szindikátusi kötelékek között ezek a kérdések nem lehetnek szerződés tárgyai.26 Hogy azután a szindikátusok fogalma kizárná-e egy fogyasztói szindikátus-rendszer kiépítését, annak megállapítása itt túl messze vezetne ; megemlítésre érdemes mindenesetre, hogy a francia szindikátus-fogalom egyes szerzők számára egészen általános jellegűnek látszott : így Duguit már 1908-ban a „kapitalisták szindikátusáról" is beszélt.27 Az is bizonyos másrészről, hogy a „szindikátus" megjelölés sokszor még egyazon jogrendszeren belül sem jelenti ugyanazt.28 Az alsófokú 22 Hedemann, 429. 23 Hedemann, 392.— Hinkel, Hans—Gentz, Günther: Handbuch der Reichskulturkammer, Berlin, 1937. 24 Hedemann, 429. 25 Bonnard, 71—72, 76. 26 Vollweiler, Helmut : Der Staats- und Wirtschaftsaufbau im faschistischen Italien. Würzburg-Aumühle, 1939. 160. 27 Esmein, A.—Nézard, Henry : Éléments de droit constitutionnel francais et comparé. Paris, 1927. I. 46. 28 Erbler, Hans : Spaniens nationalsyndikalistischer Verfassungs- und Sozialbau. Weimar, 1939. 191. 4/j.