Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 6. szám - A gazdasági jogról

331 is, aki külön tartaná mindenekelőtt a belgazdaságra és a külgazdaságra vonatkozó jogszabályokat. Az utóbbiból alakuló részt tovább tagolni nem is igen lehetne. Az előbbiek része azonban az egyes gazdasági ágaknak megfelelő fejezetekre bontható. A német sajátosan nemzeti szocialista jogtudományban erős az az irányzat, amely nemcsak a gazdasági jog, vagy más vegyes szakjog területén belül, hanem az egész jogban súlytalannak tekinti a közjog-magánjog megkülönböztetést és mellőzni kívánja a végeredményben e megkülönböztetésen alapuló tradicionális jogrendszert. Ezt a jogrendszert, amelyet „csupán a jogban kifejezésre jutó gondolati tartalom hasonlósága alapján"25 alkothatunk meg, az egész vonalon a jogszabályok tárgyához fűződő osztályozásnak megfelelő rendszerrel cserélné fel. Jellemző erre az irányzatra a jogi oktatásnak 1935. évi tanulmányi rendje, amelyről Moór Gyula megállapítja, hogy ez ,,az 1935. évi német tanulmányi rend . . . elveti . .. a jogtudományok tagozódásának évezredes szisztémáját és közvetlenül az élet konkrét alakulatai szerint igyekszik a joganyagot csoportosítani, amikor például a paraszt, a munkás, a kereskedő, a vállalkozó jogáról és az áru jogáról beszél".26 A törekvés nyilvánvalóan az, hogy a jog közelebb jusson az élethez. Teljesen osztjuk azonban Moór Gyula kritikáját, hogy a nemzeti szocialista rendszertani felfogás „tulajdonképpen mégcsak a rendszeralkotás kiindulópontjait, vagy legfeljebb alsó ágazatait jelölte meg, adós maradt azonban — és az általános fogalmakkal szemben táplált ellenszenvénél fogva adósnak is kellett maradnia — a rendszer magosabb tagozatainak és különösen a rendszer egységét biztosító végső kategóriáknak megjelölésével".27 Azzal a véglettel szemben, amely minden joganyagot még erőszak árán is, beerőltetne a logikai jogrendszerbe, a másik végletet jelenti a szóbanlévő álláspont, amely szerint ezt a logikai alapon álló rendszert teljesen sutba kell dobni. A végletes álláspontok rendesen helyt nem állóaknak bizonyulnak. Nézetünk szerint itt is ez az eset, noha mind a következetes logikai, mind pedig a szigorúan tárgyi rendszer kidolgozása a kitartó munkával megvalósítható feladatok körén belül esik. De nem a lehetőség, hanem a célszerűség kérdését kívánjuk szőnyegen tartani. Induljunk ki abból, hogy amint a jog sok tekintetben tagadhatatlanul elhagyta a nyugodt statikát, úgy azt sem lehet kétségbe vonni, hogy jelenleg is óriási a nem dinamikus jognak a területe. Már most, ha a dinamikus jognak jobban meg is felel az élet jelenségek szerint való csoportosítás, a statikus jogot viszont csakis a régi logikai rendszerben 25 v. Moór Gyula : A jogrendszer tagozódásának problémája. (A Tudományos Akadémia kiadása, 1937.) 10. old. 26 v Moór Gyula : Jelenlegi oktatási rendünk reformjáról. Előadás az 1936. évi Orsz. Felsőoktatási Kongresszuson. (Magyar felsőoktatás, Budapest, 1937. II. kötet, 25. old.) 27 A jogrendszer tagozódásának problémája. 12. old.