Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 1. szám - Az osztrák polgári törvénykönyv megrekedése Erdélyben

14 A Magyarország és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról szóló 1868 : XLIII. t.-c. 10. §-a azt mondotta ki, hogy ,,azon törvények alkalmazása, amelyek Magyarország és Erdély törvényhozásának egyesülését megelőzőleg Magyarország külön országgyűlésén alkottattak az erdélyi területre nézve, amennyiben szükséges lesz, törvényhozás útján fog eszközöltetni. Addig is azonban ezen országgyűlésnek 1867. évi március 8-án és 11-én kelt s a minisztériumot az igazságszolgáltatás terén szükséges intézkedések megtételére felhatalmazó határozata a maga épségében tartatik fenn." A törvényhozás akaratát kutatva, egy meglepő, eddig sehol sem emlegetett 1868. évi törvényjavaslatról kell a feledés fátyolát fellebbentenünk. Címe : Törvényjavaslat az osztrák törvényeknek Erdélyben megszüntetéséről. Beadják : id. gróf Teleki Domokos, Tisza László, Gál János, gróf Lázár Kálmán, Tolnay Gábor, báró Szentkereszthy, gróf Eszterházy István, báró Vay Béla, Betegh Kelemen, Barcsay Ákos, Lázár Dénes, Antalfy Károly, Kéthely József, Csiky István, Thury Gergely, Berzenczey László, gróf Kálnoky Pál, Pap Lajos, gróf Bethlen Gábor, Makray László, báró Bánffy Albert, gróf Bethlen Sándor, báró Huszár Károly, Székely Gergely, Simay Gergely, Fejér János, Pethe András, Boér János, Dobolyi Sándor, Nagy Péter, gróf Vass Sámuel, gróf Bethlen Farkas, báró Kemény István. Erdély politikai nagyjai. A törvényjavaslat 1. §-a szerint ,,az új perrendtartás életbeléptetésével egyidejűleg az erdélyi területen az osztrák polgári törvénykönyv osztrák büntető törvény, osztrák váltójog és csődrendtartás hatálya megszüntettetik és az anyagi magánjogot illető magyarországi törvények és törvényes szokás úgy, amint jelenleg érvényben vannak, illetőleg az új perrendtartás életbeléptetésekor érvényben lesznek, az erdélyi területre is kiterjesztetnek". A 2. § szerint : ,,valamint Magyarország többi részeire nézve az ezeket illető úrbéri nyilt parancs az 1861-i ideiglenes törvénykezési szabályok által fenntartatott, úgy az erdélyi területre nézve is az 1854-i június 21-i úrbéri nyilt parancs az abban érdekelt ügyek befejezéséig érvényben hagyatik s egyszersmind továbbra is felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a magyarországi jogelvek alapján a tagosításokat, elkülönítéseket, arányosításokat illetőleg pótrendeleteket bocsásson ki". Erdély képviselői tehát az 1868. évben úgy látták a helyzetet, hogy az új perrendtartás — az 1868 : LIV. törvénycikk — életbeléptetésével az erdélyi területen az osztrák polgári törvénykönyv hatálya megszüntethető, a magyarországi jog állítható helyébe, az úrbéri nyilt parancs ideiglenes meghagyásával s a telekkönyvi eljárások magyarországi jogelvek szerint való szabályozása mellett. Ellenkező álláspontra helyezkedett azonban az osztályok előadóiból alakult központi bizottság, amely hangsúlyozta ugyan, hogy át van hatva attól a meggyőződéstől, hogy az eggyéalakult ország számára mindenben egyenlő kötelező törvények életbeléptetése