Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - A Délvidéken hatályos váltótörvény

305 tengerit 16. 16.20 pengős áron vásárolni és így a késedelmesen leszállított áruból 100 mázsa raktáron maradt, amelynek ára azonban időközben kormányintézkedés folytán a szerződéses ár alá esett. Minthogy az árkülönbözet a szokások 65. §-ának a) pontjában említett „egyéb kár" alá nem tartozik, felperesnek kötelessége lett volna az árkülönbözethez való igényét kifejezetten fenntartani és erről alperest értesíteni, hogy módjában legyen alperesnek a késedelme következményeivel számolni. Felperes a december 16-i, majd a december 21-i leveleiben a szerződés teljesítéséhez ragaszkodott és a késedelemből eredő kár megtérítését követelte. Ebből az értesítésből az alperes nem következtethetett arra, hogy felperes az általánosságban értett egyéb kárt meghaladó kárt kíván vele szemben érvényesíteni. Ilyen, az egyéb kárt meghaladó, nagyobb kár követelésével felperes elsőízben csak a december 28-án kelt levelében állt elő,arravaló hivatkozással,hogy alperessel ilyen megállapodást létesített. Ámde alperes ezt a megállapodást a december 30-án kelt válaszlevelében tagadta és minthogy alperes december 28-án már az árut is feladta, a bíróság a felperes által ajánlott bizonyítást mellőzte, mert úgy találta, hogy alperes a felperes túlkövetélésének az ismeretében a teljesítést megtagadta volna, minthogy a szokványok alapján a felperes nemteljesítés esetén sem állhatott volna elő ilyen követeléssel. Budapest, 1941. évi március hó 17. napján. Politzer Sándor s. k., egyesbíró, dr. Duchon Lipót s. k., jogügyi titkár. (43/1941.) Hatásköri kikötést tartalmazó okirat elvesztése. — (23.) A tözsdébirósági hatásköri kikötést tartalmazó okirat elvesztése, vagy megsemmisülése nem zárja el a jelet attól, hogy az alávetésnek érvényes alakban való létrejöttét egyéb módon ne igazolhassa. Az 1912. évi LIV. t.-c. 24. §-a által hatályában fenntartott 1881. évi LIX. t.-c. 94. §-ának b) pontja a tőzsdebíróság hatáskörének való alávetés tekintetében azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a kereskedők között kereskedelmi ügyletből eredő peres kérdések ennek a bíróságnak a hatáskörébe tartoznak, ha a felek maguk ezen kivételes bíróságnak akár az ügylet megkötésekor, akár később írásban kifejezetten alávetik. A felperes az alávetést tartalmazó okiratot felmutatni nem tudta. Annak igazolására, hogy az okiratot az általa előadott tartalommal kiállították, bizonyítási indítványt terjesztett elő. A m. kir. Kúria P. IV. 3636/1938. számú határozatában kifejezésre jutó jogszabály értelmében az okirat elveszése, vagy megsemmisülése nem zárja el a felet attól, hogy az alávetésnek érvényes alakban való létrejöttét egyéb módon igazolhassa és a bizonyítás eredményéhez képest a tőzsdebíróság hatáskörét igénybe vehesse, mert a törvényben előírt alakszerűségek mellett létrejött ügylet nem veszti el hatályát azáltal, hogy az okirat megsemmisült, vagy elveszett. Az ezen jogszabályra figyelemmel foganatosított bizonyítási eljárás eredményét az elsőbíróság az okszerűség szabályainak megfelelően mérlegelte és annak alapján helyesen állapította meg, hogy a felek között az ügylet nem írásban, hanem távbeszélő útján jött létre. Minthogy az itt felhozottak és az elsőbíróság végzésében kifejtettek szerint a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy az alperes magát a tőzsdebíróság hatáskörének érvényes alakban alávetette, a kir. ítélőtábla a felperes felfolyamodásának helyet nem adott. Budapest, 1941. évi március hó 17. napján. Uzonyi Imre s. k., kir. ítélőtáblai tanácselnök, a tanács elnöke; dr. Zajzon Ernő s. k., kir. ítélőtáblai bíró, előadó; dr. Goldmann Bernát s. k., kir. ítélőtáblai bíró. (P. V. 1992/1941—4. szám.) Adorján Ferenc 20