Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - A Délvidéken hatályos váltótörvény

299 venni. Elbírálás tárgyává tette azonban, hogy a felperes olyan birtokosnak tekinthető-e, ki birtoka védelmét igényelheti s az alperes olyannak minősül-e, akivel szemben a tilos önhatalom gyakorolt birtokháborítás ténye megállapítható. Ide vonatkozólag irányadó tényállás az, hogy a szeszgyári berendezési tárgyak a végrehajtás foganatosításakor ingókként írattak össze s elárverezésük is ingók módjára történt. Ezen az árverésen az említett tárgyak tulajdonjoga az alperes jogelőde, mint árverési vevő javára üttetett le. Annak folyományaként, hogy a kiküldött bírósági végrehajtó törvényes hatáskörében a szeszgyári berendezési tárgyakat árverésen megvettnek jelentette ki és az alperes jogelődének a birtokába bocsátotta a felperesnek e tárgyakra vonatkozó addigi békés birtoka megszűnt s viszont hatósági segédlet mellett az alperes vált jogos birtokossá, annál is inkább, mert a kiküldött és az árverési vevő rosszhiszemű összejátszására adat nincs. Ehhez képest a felperes ugyanis a békés birtokból hatósági eljárás eredményében történt kiesése folytán birtokvédelemre már nem tarthat számot, a jogos birtokossá vált alperes birtoklási cselekményei pedig nem minősülnek tilos önhatalom gyakorlásának. (C. V. 410/1941.) Gazdaadósság. — (94.) A kereseti váltón alapuló követelés abból a folyószámlaviszonyból származik, amely 1930. évi augusztus hó 15-én jött létre a felek között. A folyószámla jogi természete az, hogy annak egyes tételei, akár követelések, akár tartozások gyanánt jelentkeznek, külön nem érvényesíthetők. Érvényesítés tárgya egyedül az az egyenleg, amely a folyószámla — megállapodás- vagy szokásszerű — időszakonként való lezárásának eredményeként mutatkozik. Ebből következik, hogy a folyószámla lezárásának eredményeként jelentkező követelés keletkezésének időpontjául az az időpont tekintendő, amikor a folyószámla időszakos lezárása megtörtént. A felperes 1939. évi október hó 31-én kelt levelével értesítette alperest, hogy az 1939. évi november hó 15-én 8659 P-re rúgó folyószámlatartozását a letétjében lévő fedezeti váltó kiállításával kiegyenlítette. Alperes annak tartalma ellen nem tiltakozott. A felperes a folyószámlát e levele értelmében lezárta, az egyenleg eredményeként mutatkozó követelése a kifejtettek szerint e lezárás időpontjában keletkezett, vagyis 1939. évi október hó 31-én. Minthogy ezek szerint a felperes követelése 1936. évi január hó 1. napja után keletkezett, az a 9900/1939. M. E. sz. rendelet 17. §-a első bekezdésének 2. pontja értelmében a rendeletnek a teljesítés mértékére, továbbá a végrehajtás korlátozására vonatkozó intézkedései alá nem esik. (C. VII. 4717/1940.) — (95.) A tulajdonjog fenntartással eladott cséplőgép felszerelés vételárát a vevők a 14.000/1933. M. E. sz. rendelet életbelépése idején még felerészben sem fizették ki. Az 1934 május 30-án hozott választottbírói jogerős ítélet alapján elrendelt és 1934 szeptember 13-án foganatosított végrehajtás útján az alperes a cséplőgép felszerelés birtokába jutott és az adásvételi szerződésben foglalt kikötés alapján az így birtokába jutott felszerelést közjegyző közbenjöttével 1935 február 16-án megtartott nyilvános árverésen 1580 pengőért eladatta. A befolyt árverési vételárat az alperes a felperes tartozásába beszámította és a megindult teherrendezési eljárás során követelését bejelentette. Felperes védett gazdaadós és hogy a cséplőgép felszerelést a vevők bércséplés céljaira vették. A felperes keresetét az 5000/1937. M. E. sz. rendelet 46. §-ára alapítja, vitatja, hogy e szerint az ingóság visszavételével