Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - A Délvidéken hatályos váltótörvény

289 váltótörvénytervezetünkkel. A volt jugoszláv, tehát a délvidéki területeken hatályos váltótörvény és hatályos váltótörvényünk között a legfőbb különbséget röviden kívánjuk az alábbiakban összefoglalni. A különbségek felsorolásánál hatályos váltótörvényünk beosztását követjük. I. Az idegen váltó kellékei lényegükben véve egyeznek.^A jugoszláv törvény azonban nem beszél a váltó „lényeges kellékeiről", hanem a váltó „alkotórészeiről". Nem tartja ugyanis valamennyit mellőzhetetlennek ; a lejárat nélküli váltó pl. látra szóló váltónak tekintendő. II. A kibocsátó felelős a váltó elfogadásáért és kifizetéséért. A kibocsátó kizárhatja felelősségét a váltó elfogadásáért: minden olyan kikötést, amellyel a kibocsátó a fizetésért való felelősségét kizárja, nem írottnak kell tekinteni. (Jugoszláv váltótörvény = Jvt. 9. §.) Ezzel szemben a magyar váltótörvény szerint a kibocsátó a váltó elfogadásáért és kifizetéséért váltójogilag felelős. (Magyar váltótörvény = Mvt. 7. §.) A kibocsátó a felelősséget az elfogadásért sem zárhatja tehát ki. III. A forgatmányt a váltóra, vagy a váltóhoz csatolt lapra (toldatra) kell írni. A forgatmányt a forgatónak alá kell írnia. Ha a forgatmány a forgató puszta aláírásából áll, úgy érvényességéhez szükséges, hogy a váltó hátlapjára vagy toldatára legyen írva. (Jvt. 12. §.) A forgatmány a másolatra is írható. (Jvt. 66. §.) A Jvt. a teljes forgatmánynak a váltó hátlapjára való vezetését nem teszi kötelezővé, a kitöltött forgatmánynak az érvényét az okirat előlapján is elismeri ; ezzel szemben a Mvt. csak a hátlapra vagy a toldatra írt forgatmányt ismeri el. IV. Az engedményre vonatkozó rendelkezések lényegükben egyeznek. V. A kibocsátó minden váltóban — határidő tűzésével vagy anélkül — kikötheti, hogy a váltót elfogadás végett be kell mutatni. A kibocsátó a váltóban megtilthatja az elfogadás végetti bemutatást, kivéve, ha a váltó telepítve van, vagy ha a váltó lát után bizonyos időre szól. A kibocsátó kikötheti azt is, hogy a váltót meghatározott nap előtt elfogadás végett ne mutassák be. Minden forgató — határidő tűzésével vagy anélkül — kikötheti, hogy a váltót elfogadás végett be kell mutatni, kivéve, ha a kibocsátó a bemutatást megtiltotta. (Jvt. 21. §.) Ezzel szemben a Mvt. szerint csak a lát után bizonyos időre fizetendő és a telepített váltókon lehet kikötni, hogy a váltó elfogadás végett bemutassék. (Mvt. 19. és 24. §.) Ettől a két esettől eltekintve a Mvt. értelmében a váltó bemutatását sem elrendelni, sem megtiltani, vagyis a váltóbirtokosnak a jogát kötelességévé átváltoztatni, illetőleg bemutatási jogát kizárni nem lehet. A Jvt. felhatalmazza az intézvényezettet, hogy a váltónak az első bemutatást követő napon való másodszori bemutatását is kívánhassa. Az érdekelt fél azt a kifogást, hogy ezt a kívánságot nem teljesítették, csak az esetben érvényesítheti, ha ez a kívánság az óvásban meg van említve. A Mvt.-ben nincs 19