Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - A német kártérítési jog reformja - magyar bírói gyakorlat

287 csupán saját vétkessége esetében felel. Ez a vétkesség nem forog fenn, ha a kirendeltnek megválasztásánál s amennyiben felügyeletre, utasításra vagy a tennivalók teljesítéséhez eszköznek nyújtására van szükség, ennél is a kellő gondosságot kifejtette, vagy ha a kár a megbízónak a kellő gondossága kifejtése esetében is bekövetkezett volna". Ez a szabály — folytatja a 84-es számú teljesülési határozat -— nem vonatkozik azokra az esetekre, amelyekre valamely külön törvény és amelyekre az üzem vagy a foglalkozás veszélyessége, illetve terjedelme vagy természete alapján a bíró a vétkesség nélkül való felelősséget megállapítja. A teljesülési határozat szóhasználata ,,. . . harmadik személynek jogellenesen okoz", magába foglalja az alkalmazott által vétkesen és vétlenül okozott kárt és így a magyar élő joggyakorlat szerint, ellentétben a német törvénytervezettel, a gazda, a megbízó nem felel a megbízottja által annak vétkessége folytán harmadik személynek okozott kárért, kivéve azt az esetet, ha nem tudja bizonyítani, hogy a kirendeltnek a megválasztásánál és a felügyeleténél stb. a kellő gondosságot kifejtette. A Magyar Magánjogi Tör vénykönyv-javaslat is feldolgozta a 84-es számú teljesülési határozatot (1721. §) és egy lépéssel továbbment a gazda felelősségének megállapításánál. Az 1721. § 2. bekezdésében ugyanis a tör vény könyvtervezet átsiklik a vétlen kártételéért való felelősségre és kimondja, hogy a gazda a kirendeltje által harmadik személynek jogellenesen okozott kárért akkor is felel, ha vétlenségét a megbízott kiválasztásánál, vagy a felügyeletnél bizonyítja, sőt még akkor is felel, de csak a véletlen kártételért való felelősség korlátai között, ha a kirendelt a kárt nem az ügykörébe eső tennivaló teljesítésében, hanem csak teljesítésük alkalmával követte el. A vétlen kártétel szabályai szerint, aki másnak jogvédte érdekét jogellenesen, de vétlenül sérti meg, a sértettnek ebből eredő vagyoni kárát, ha máshonnan meg nem térül, annyiban köteles megtéríteni, amennyiben ezt tekintettel a körülményekre, különösen az érdekelt felek vagyoni viszonyaira, a méltányosság megkívánja. A lényeges különbséget a német tervezet és a magyar bírói gyakorlat, illetőleg magánjogi törvénykönyvtervezet között, azt hiszem, a jogszabályok ismertetése után legszembeszökőbben egy példával lehet illusztrálni. Megbízás folytán a tetőfedő iparos elküldi segédjét egy bérházba a megrongált tető kijavítására. A segéd a padláson dolgozva, vigyázatlanságával, figyelmeztetés ellenére, tüzet okoz. A bérháztulajdonos gondnoka figyelmeztette a segédet a padlásra való felmenetele előtt, hogy tilos a dohányzás, mivel gyúlékony anyagok is vannak a padláson és így nyilvánvaló, hogy a segéd vétkesen járt el. A német törvénytervezet szerint a bírónak a tetőfedő iparost feltétlenül marasztalnia kell, minthogy a törvény szerint felel