Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - Az "erdélyi szövetkezetjog" és a szövetkezeti autonómia

274 szembeállításnak nem az az értelme, hogy a ker. törvény liberális, optimista és teljesen negatív szövetkezetjogát tartjuk ideálnak. E cikk írója felmentve érezheti magát az alól, hogy a magyar szövet kezet jog reformjára vonatkozó elgondolását és javaslatait itt megismételje.* Még kevésbbé kíván tiltakozni a ,,központ kényszer", a „központba tömörítés" gondolata ellen, minthogy e gondolatot, mint a magyar szövetkezetek természetes fejlődési irányával összhangzót, már 1920-ban fennen hirdette. Nem is az a hibája az erdélyi szövetkezetjognak, hogy helytelen irányban kívánja fejlesztem e jogrendszert. Hanem, hogy túllő a célon ! Központkényszert deklarál olyan szövetkezetekre is, amelyeknek még nincsen és nem is lehet központjuk (hová csatlakozzanak a már meglévő, vagy csak ezután alakulni kívánó erdélyi földmunkás, földbérlő, házépítő, egészségügyi, malom, legelő, erdő, raktár, vetőmagnemesítő, mezőgazdasági ipari, fuvarozó, kereskedő, biztosító, beszerző, feldolgozó, villamossági, öntöző, stb., stb. szövetkezetek ! ?); a központok fölé egy újabb központot : a „Szövetséget" állítja oda teljhatalommal, a nékül, hogy a közigazgatási és bírói ellenőrzést ezzel a központok és tagszövetkezetek válláról levenné (holott a központkényszer képlete csak az lehet, hogy az állam támogassa és ellenőrizze a központot ; a központ pedig ugyanezt tegye a tagszövetkezettel; a központ és állam közé tehát éppoly felesleges egy csúcsközpont ékelése, mint a központ által ellenőrzött tagszövetkezetnek állami ellenőrzése). És teszi ezt minden disztinkció nélkül ! Mert a legártatlanabb egyéni vállalkozásra is, amely önerejével alakul és működik, ugyanazt az engedélyező, ellenőrző, irányító és gyámkodó apparátust zúdítja, mint az államilag támogatott, közérdekű tevékenységet kifejtő szociálpolitikai faktorokra. Ilyen jogrendszerben aligha hozhatták volna létre a rochdale-i takácsok békeutcai kis boltjukat, avagy Károlyi Sándor gróf és lelkes gárdája a Hangyát. De az ellenőrzésnek, felügyeletnek és irányításnak ezt a halmozott rendszerét nem bírhatja el semmiféle kereskedelmi vállalat sem. Az erdélyi szövetkezetjog tehát nem lesz atmoszféra, amely az önsegélyt, a szabad elhatározást, az egyéni kezdeményezést és felelősséget a szövetkezeti vállalkozó-forma felé csábíthatná. Hogyan is képzelhető el, hogy akadnának tetterős, önmagukon segíteni akaró és tudó egyének, akik tőkéjüket és munkájukat olyan vállalatba fektetik, amelyet nem ők maguk vezetnek, amelynek megalapítása és fennállása a Szövetség, a Központ és a pénzügyminiszter engedélyétől és belátásától függ, amelyet akaratuk ellenére egyesíteni lehet más, idegen vállalattal ! Amikor mindennek nincsenek kitéve, ha a részvénytársasági vagy a kft.-i formát választják. * V. ö. az 1926, 1934 és 1935-ben kidolgozott törvénytervezeteivel, a „Küzdelem a gazdasági jogért" című tanulmánygyűjteményének 513—588. lapjain található dolgozataival, „A rochdale-i elvek és a szövetkezetek jogi fogalmának körülírása" c. tanulmányával, valamint a Magyar Szövetkezés 1941 január 1. számában megjelent ,,Álszövetkezetek" c. cikkével.