Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 5. szám - Az "erdélyi szövetkezetjog" és a szövetkezeti autonómia

271 Az „erdélyi szövetkezet jog" és a szövetkezeti autonómia t 1941 április hó 9-én jelent meg a m. kir. minisztériumnak 2150/1941. M. E. számú rendelete ,,a magyar szövetkezeti jogszabályok hatályának a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészre kiterjesztése tárgyában". A rendeletnek címe csak részben fedi tartalmát. Mert egyedül a keleti országrészre" terjeszti ki a magyar szövetkezeti jogszabályokat. Azok az „eltérések" azonban, amelyekkel az erdélyi területre" terjeszti ki jelenlegi szövetkezetjogunkat, már korántsem „eltérések", hanem élő jogunknak érvényben lévő jogrendszerünkkel és a magyar szövetkezeti mozgalom lényegével merőben ellentétes, azoktól teljesen idegen szellemű átalakításai. A mi — elismerjük — hiányos és negatív szövetkezet jogunknak legfőbb aktívuma az, hogy a szövetkezetek autonómiáját és mozgási szabadságát biztosítja. Tehát a szövetkezeteknek is megadja mindazokat a lehetőségeket és privilégiumokat, amelyeket a „kereskedelmi vállalatok" általában élveznek. A szövetkezet „kereskedelmi társaság". Ebből — már csak az egyenlő elbánás elve alapján is (!) — logikusan következik, hogy 1. a szövetkezet alapítása és feloszlása a tagok önkéntes elhatározásán múlik (feloszlatni csak a lényegét megtagadó szövetkezetet, és csakis bírói határozattal, lehet) ; 2. a tagok maguk választják meg és mozdítják el felelős vezetőiket ; 3. a szövetkezetek közhatósági ellenőrzésére — amennyiben köztámogatásban nem részesülnek •— egyedül a független bíróság hivatott ; a kivételes esetekben érvényesülő közigazgatási ellenőrzés pedig sohasem lehet „irányítás" ; 4. a belső ellenőrzés megszervezése (vizsgálati kötelékek, központok létesítése stb. útján) a szövetkezetek autonóm ügye; 5. a szövetkezet életére kiható fontos határozatok (alapszabálymódosítás, feloszlás, egyesülés stb.) meghozatalára a közgyűlés jogosított ; s ha az O. K. H. és I. O. K. Sz. fel is vannak jogosítva a tagszövetkezet alapszabálymódosításának jóváhagyására és az egyesülés engedélyezésére (1898. XXIII. t.-c. 58. és 62. §-ai, 1924. XVIII. t.-c. 40. és 41. §-ai), ez a beavatkozás sohasem mehet el olyan messzire, hogy a központ kezdeményezzen vagy kényszerítsen ki fontos közgyűléshatározatokat. II. Ha a magyar szövetkezet jognak és szövetkezeti politikának imént felsorolt legfontosabb irányelveit a 2150/1941. M. E. sz. rendelettel megteremtett „erdélyi szövetkezeti jogban" keressük, — a következő megállapításokhoz jutunk : 1. Erdélyben megszűnt a szövetkezetek szabad alapításának