Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 4. szám - Kolozsvári jogászok folytatólagos vitája a jogegyesítésről

216 SZEMLE Kolozsvári jogászok folytatólagos vitája a jogegyesítésről A Gazdasági Jog márciusi számában ismertettük a kolozsvári jogászok február 5-i vitaülésén a jogegységesítésről elhangzott felszólalásokat. A vita folytatása március 12-én volt a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem dísztermében a dr. Buza László jogi kari dékán elnöklete mellett tartott vitaülésen. Dr. Tury Sándor Kornél egyetemi tanár felszólalásában hangsúlyozta, hogy a román törvényhozás által a kereskedelmi jog egyes részletkérdéseiben alkotott jogszabályokat a most visszakerült területeken annak ellenére sem lehet fenntartani, hogy nem egy gondolat van e szabályokban, amely figyelemreméltó s a magyar reformtörekvéseknek is régóta középpontjában áll. Vonatkozik ez különösen a román banktörvényre és a részvényes szavazójogával kapcsolatos egyes kérdésekre. Kár lenne ugyan kereskedelmi jogunk jövő fejlődése szempontjából az itt megnyilvánuló értékes gondolatok egyikét-másikát kiaknázatlanul hagyni, a jogi szeparatizmust azonban a kereskedelmi és váltójog nem bírja el. Áll ez a szövetkezeti jogra is annak ellenére, hogy a román jognak az a rendszere, amely valamennyi szövetkezetet lényegileg azonos elbírálásban részesít a szövetkezetnek az államhoz való viszonyát illetően, egyszerűbb a magyar jog rendszerénél, amely az állami ellenőrzés szempontjából a szövetkezeteknek hármas tagozódását ismeri. Sem jogi, sem gazdasági szempontból nem lenne indokolt az erdélyi és keletmagyarországi területeken működő szövetkezeteket az országos jogtól különböző valamely központi ellenőrzés alá vetni s ezzel szövetkezeti jogunk egyetemes jellegét megtörni. A magánjoggal kapcsolatban a felszólaló hangsúlyozta azt a nagy hátrányt, amely éppen a területnagyobbodással kapcsolatban abból származik, hogy mai napig sincs magánjogi kódexünk. Ennek folytán nem tehetünk mást, mint élő szokásjogi rendszerünket terjesztjük ki a most visszakerült területekre, még pedig bizonyos fokozatosságot tartva szem előtt abból a szempontból, hogy a magánjog egyes ágai — mint a dologi és kötelmi jog — több hasonlóságot tüntetvén fel a visszacsatolt területeken eddig hatályban volt szabályokkal, ezekre vonatkozással az egységesítés is hamarabb mehet végbe, mint a magyar jog nemzeti vonatkozásait inkább feltüntető öröklési jog és házassági vagyonjog körében. Helyesnek tartja az igazságügyi kormányzatnak eljárását, amely ezt a gondolatot igyekszik megvalósítani. Mindenesetre figyelemmel kell lenni arra, hogy az életbelépő új jogszabályok nagy tömegének megismerése szerfelett nagy feladatot ró azokra, akik e szabályokat alkalmazni hivatottak, első-