Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 1. szám - A német kártérítési jog reformja

2 korlati megoldásokat vagy elméleti felfogásváltozást tud belevinni a készülő törvényműbe ? Hogy az olvasó kíváncsiságát mindjárt kielégítsük, előre elárulhatjuk, hogy eddig ismeretlen, új eszmékről, sőt az eddigi elméleti alapok felforgatásáról nincs szó a javaslatban és a bizottsági jelentésekben. Ellenben a javaslat hasznosítja mindazokat a vívmányokat, melyeket az utolsó évtizedek törvényhozása és elméleti kutatásai e tárgykörben bárhol életrehívtak és így a BGB helyébe lépendő „Volksgesetzbuch der Deutschen Nation" kártérítési fejezete nemcsak hogy a BGB kiáltó hiányosságait orvosolja, de a gyakorlati megoldások helyessége szempontjából a művelt világ törvénykönyveinek élére kerül e területen, úgyhogy benne még a mi kiváló Javaslatunk hivatalos szerkesztői is találhatnak okulást. E tekintetben magam is csak egyetlen ponton látok lényegbevágó pótolnivalót, — amire majd alább a maga helyén visszatérek, — ahol egyenesen hibáztatnom kell, hogy a tervezet szerkesztői nem tudták az eddigi elméleti tan nyomása alól felszabadítani magukat, ami pedig éppen e téren -— a német nemzeti jogban lelhető erőteljes előzmények után — egy forradalmi nacionalista szellemáramlatnál nem lett volna meglepő s nézetem szerint az elméletnek is nagyot használt volna. De ne vágjunk elébe a dolgoknak és nézzük előbb részletekben, mit hoz az új tervezet : I. A bizottság jelentése 20 pontban foglalja össze a reformnál megvalósítandó alapelveket. Mi itt csak a lényegeseket és irányt jelzőket emeljük ki, specialiter azokat, melyek a BGB hiányaira hoznak orvoslást. 1. A BGB — szinte tudomást sem akarva venni arról, hogy felelősség lehet vétkesség nélkül is — azt az egy-két esetet, ahol ilyet mégis maga is kénytelen volt felvenni (cselekvőképtelen személy és állat károkozásai), az Unerlaubte Handlungen feliratú fejezetbe megkülönböztetés nélkül csúsztatta be a vétkes felelősség esetei közé. A reformtervezet nyíltan színt vall. A „kárrendezés"^ két részre osztja : az elsőben szól a tilos cselekményekért való felelősségről, melynek uralkodó elve továbbra is a vétkesség marad, a másodikban fog szólni (mint mondtuk, egy későbbi kiadványban) a vétlen felelősség eseteiről, melyeket ő is az általánosan bevett rossz3 terminussal a Gefáhrdungshaftung gyűjtőnév alá foglal össze, nevezetesen a vasút, automobil, légi járművek, gáz- és elektromos művek üzemével, robbanó anyagok, építmények, állatok (akár házi, akár egyéb állatok) készletben, ill. használatban tartásával kapcsolatos felelősség eseteiről, kiegészítve még e hét felelősségi esetet egy általános rendelkezéssel a „különösen veszélyes" üzemek és berendezések felelősségéről. (Leitsátze 2, 13—14. pont.) 3 V. ö. e hibás terminus ellen szerző : Polg. Jog 1931. óvf. 131. s k. lapok és Les fondements de la responsabilité civile, 195.