Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Kolozsvári jogászok vitaülése a jogegységesítésről

185 tényleges illetmény összege, illetőleg a nyugdíj stb. összege akár a vállalat vagyoni helyzetéhez, akár az ország közgazdasági helyzetéhez vagy az általános kereseti viszonyokhoz képest feltűnően magas. Érintetlenül kell hagyni azonban a havi 500 pengős vagy annál alacsonyabb illetményeket. Amennyiben a jövőben a rendelet megszegésével fizetnének ki juttatásokat, a felelős személyek büntető eljárás alá vonatnak és a visszafizetendő összegekért egyenes adósként vagyoni felelősséggel tartoznak. A rendelet végül olyan rendelkezést is tartalmaz, amely a nemzsidó alkalmazottakra is vonatkozik. E szerint a jövőben a vállalat kérelmére a felügyelő hatóság részvénytársaság, szövetkezet vagy korlátolt felelősségű társaság bármely alkalmazottjának a szolgálati viszony megszűnésekor járó túlzott illetményeit leszállíthatja, kivéve, ha a szolgálati szerződés feltételeihez előre hozzájárult. Legkisebb munkabérek. Az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és kohászatban alkalmazottak legkisebb munkabérére vonatkozó rendelkezéseket — az 580/1941. M. E. sz. rendelet 1. §-a szerint — a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészen 1941. évi február 1. napjától kezdődően kell alkalmazni. Ezzel kapcsolatban az iparügyi miniszter 4400— 1941. Ip. M. sz. rendeletével (Bp. K. 1941. febr. 1.) a visszacsatolt területen lévő városokat és községeket a legkisebb munkabéreket megállapító határozatokban és rendeletekben meghatározott területi csoportokba, osztotta. — A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara területére — Budapest és környéke kivételével — kiterjedő hatállyal az állati erővel folytatott teherfuvarozási, a bútorszállító és szállítmányozási iparban nem tisztviselői munkakörben foglalkoztatott alkalmazottak, valamint a közhasználatú árufuvarozási gépjárművállalatoknál foglalkoztatott rakodómunkások legkisebb munkabérének megállapítása tárgyában tétetett közzé a 8952/1941. K. K. M. sz. határozat. (Bp. K. 1941. febr. 20.) Kereskedelmi és fizetési egyezmények, devizajog A leura szóló érmék f. évi február hó 22-től kezdődöleg többé nem törvényes fizetési eszközök a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészen. A 4500/1931. M. PJ. sz. rendelet 2. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül tilos pénzt, vagy pénzhelyettesítő eszközt külföldre kivinni, az említett naptól kezdve a leu-érmókre is vonatkozik. (V. ö. a Nemzeti Banknak a Budapesti Közlöny 1941 február 20-i számában közzétett hirdetményeit.) — A 6180/1940. M. E. sz. rendelet 3. §-ának azt a rendelkezését, hogy leu-értékre szóló fizetési eszközöket a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészre bárhonnan bevinni tilos, a pénzügyminiszter hatályon kívül helyezte. (466/1941. P. M. sz. rendelet, Bp. K, 1941. febr. 23.) A magyar-bolgár fizetési forgalomban a leva árfolyama és felára 1941. évi február hó 13-tól kezdődöleg így állapíttatott meg : leva 100 = P 4.14 + 21% felár (pénzárfolyam) és leva 100 = P 4.17 4- 22%% felár (áruárfolyam). A február 13-ig lebonyolított exportokból származó levabeszolgáltatások a korábbi pénzárfolyamon ós felárral (100 leva = P 4.11 + 33%% felár) számoltatnak el. (Nemzeti Bank 407. sz. körlevele.)