Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Kolozsvári jogászok vitaülése a jogegységesítésről

177 tása. Abban az esetben, ha ily háborítás megállapítására kellő ténybeli alap nincs, akkor az alperes kártalanítási kötelezettségét még a kötvény feltételeinek fenti módon való értelmezése mellett sem lehet megállapítani". (Kúria, P. VII, 5538/1939.) Gróh István Tőzsdei választottbírósági joggyakorlat. U. n. spannungos ügylet. — (H») Az 5430/1940. M. E. számú rendeleszerint spannungos ügylet megkötése nem érvénytelen. Alperesek védekezésének lényege az volt, hogy az 1 pengős spannung kikötését az 5430/1940. M. E. számú rendelet folytán törvénybeütközőnek és érvénytelennek tartják, árkülönbözet pedig felperest azért nem illeti meg, mert 1940 július 15-e és augusztus 3l-e között árkülönbözet nem volt, különben is a felperes jogelődje G. A. nem bejegyzett kereskedő volt, s így az ő jogán felperes elmaradt hasznot sem követelhet. A bíróság megállapította, hogy a kereseti kötlevél nem spannungos kötlevél, ennélfogva annak megemlítése mellett, hogy az 5430/1940. M. E. számú rendelet szerint spannungos ügyletnek megkötése egyébként nem volt érvénytelen, spannungos ügylet hiányában ezzel a kérdéssel nem kellett részletesebben foglalkozni. Minthogy a felperes jogelődje G. A. nem bejegyzett kereskedő volt, akit a fentebb hivatkozott rendelet értelmében mm-ként 35 fillér jutalék illetett meg, minthogy az engedményezés folytán nemcsak a kötelezettségek, hanem az összes jogok is átruháztattak a felperesre, ennek következtében felperest, noha ő nem kereskedő, szintén megilleti az engedményezés jogán ez a mm-kénti 35 filléres jutalék, ami az 1000 mázsa rozs után 350 pengőt tesz ki. Budapest, 1941. évi február hó 14. napján. Dr. Jakabffy Károly s. k., a vál. bír. elnöke, Dr. Miklós Armand, Weisz János választottbírák. Dr. Adorján Ferenc s. k., h. főtitkár. (463/1940.) Tőzsdebírósági hatáskör kikötésének érvénye. — (12.) Habár a tőzsdebírósági hatáskör kikötését tartalmazó okirat az alperesi cég törvényszéki bejegyzése előtt létesült is, az abban foglalt alávetés érvényes, mert alperes a kötlevelet a cégbejegyzés után utólag jóváhagyta. A bíróság alperes pergátló kifogását alaptalannak találta. Alperes beismerte, hogy a felpereshez intézett /1936 október 17-i keletű az iratokhoz E) alatt csatolt levele valódi, az tőleszármazik és hogy azt az arra jogosított ügyvezetője írta alá. Ebben a levélben az foglaltatik, hogy alperes köszönettel veszi tudomásul felperes multhavi 28-i levelének tartalmát. Az alperes részéről idézett levél a felperes által csatolt D) alatti. Ebben a levélben — melynek valódiságát és kézhezvételét alperes ugyancsak nem kifogásolta — felperes a C) alattiban foglalt megállapodásnak a kamattérítésre vonatkozó kikötéseit módosítja alperes javára, — a levél végén azonban kijelentette, hogy minden egyéb az alapmegállapodásban — C) alatti — foglalt kikötések változatlanul hatályukban maradnak. Nem vitás, hogy az 1936 október 17-én kelt E) alatti alperesi levélben foglalt nyilatkozatot a már szabályszerűen bejegyzett alperesi társaság tette. Ezzel a nyilatkozattal pedig a C) alatti megállapodásban foglalt, a D) alattival nem érintett minden kikötést, így tehát a különbíróság hatáskörének való alávetést is magára nézve kifejezetten írásban elfogadta. Ily körülmények között, ha való volna is felperesnek az az állítása, hogy a G) alattira tett cégbélyegző 12