Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Hitelvédelem

154 A csődönkívüli kényszeregyesség intézménye azonban még mindig nem jelentette az államhatalom közvetlen beavatkozását az adós és hitelező egyéni jogviszonyába, hiszen az egyesség a hitelezők többségének akaratelhatározásából születik meg s az államhatalom azt csak megkereszteli a bírói jóváhagyással. A közvetlen állami beavatkozás folyamatát az 1914. évi világháború kitörése indította meg a moratórium elrendelésével és az ellenséges állampolgárok követeléseinek lefoglalásával. Természetesen az emberiség történetének minden ismert jogrendszerében érvényesült az érdekek kollíziója esetén a közösség érdekének prioritása az egyéni érdekekkel szemben, hiszen minden társadalmi együttélés ezen épül fel. Míg azonban a világháború előtti jogalkotás az egyéni jogok korlátozását csak kivételként és a szerződési szabadság alapvető elvének szem előtt tartásával kezelte, addig 1914-ben, bár kezdetben nem elvi belátáson alapulva, hanem a gyakorlati kényszerűség hatása alatt oly jogfejlődési folyamat indult meg, amely nemcsak tételes rendelkezéseiben, hanem szellemében is egyre inkább távolodik a szerződési szabadság, mint általános szabály és az egyéni jogviszonyok korlátozása, mint kivétel rendszerétől. A négyéves háború, a békeszerződések, a háborús gazdasági rendszer likvidálása és a háború utáni gazdasági rendszer felépítése az állami beavatkozásnak egyre tágabb teret nyújtott és a gazdasági élet alanyainak közérdekből való megsegítése egyre intenzívebb adósvédelmet tett szükségessé. Minthogy pedig az adósvédelem által érintett hitelezők e védelem következtében saját kötelezettségeikre nézve maguk is védelemre szorultak, az adósvédelem egyre nagyobb területekre terjedt ki. E mellett a háború és annak utóhatása következtében maguk az államok is egyre nagyobb mértékben adósodtak el és voltak kénytelenek saját maguk védelméről is gondoskodni. Ezt a folyamatot az 1929-ben kezdődött és 1931-ben teljes erővel kitört világgazdasági válság tetőzte be. A krízis folytán elkerülhetetlenné vált adósvédelmi intézkedések a hitelek befagyása útján a hiteléletnek valóságos jégkorszakához vezettek. Míg néhány évtizeddel azelőtt a társadalom még a kötelezettségeinek saját hibáján kívül is eleget tenni nem tudó adóst páriaként kezelte, addig most a hitelezőnek kellett követelése érvényesítésénél mérsékletet tanúsítania, ha nem akarta, hogy a közvélemény ítélőszéke előtt Shylock-ként szerepeljen. Az egyoldalú hitelezővédelmi állásponttal szemben az adósvédelmi gondolat előretörése nemcsak jogi, etikai és gazdasági szempontból volt indokolt, hanem azt a gazdasági viszonyok alakulása is elkerülhetetlenné tette. Az adósvédelem indokolatlan túlhajtását azonban a józan közfelfogásnak ugyanúgy el kellett ítélnie, mint ahogy korunk jogi és gazdasági közfelfogása világszerte idegenül áll szemben a mult század egyoldalú hitelezővédelmi álláspontjával. Szerencsére a hitelezővédelem és adósvédelem guelf- és ghibellinharca nyomán kialakult egy oly tisztultabb gazdasági és jogi