Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Az árszabályozás elvi alapjai

150 mindig a fogalom tágítása irányában halad, kiterjed az általános szükségérzet keretébe illő élvezeti cikkekre, a szellemi szükségletet kielégítő cikkekre is. A fényűzési jellegű cikkek közül a bírói gyakorlat csak a gazdasági élet általános színvonalát és mértékét meghaladó, kivételes igényeket kielégítő cikkeket tekintette olyannak, amely már közszükségleti cikknek nem minősíthető. A közszükségleti cikk fogalmi meghatározása, mely a Kúria legújabb gyakorlatában is állandóan kifejezésre jut (így II. 1198/1939.), közszükségleti cikknek tekint minden olyan árut, ,,melyet minden a kultúra általános színvonalán álló ember az élet rendes körülményei között, tekintet nélkül társadalmi állására, műveltségére és vagyoni viszonyaira használ, sőt amelyet az életszükségletek észszerű és célszerű kielégítése végett rendszeresen vagy időnként használni kell". A fenti fogalom-meghatározás oly tág- és széleskörű, hogy abba a normális gazdasági forgalom tárgyát képező csaknem valamennyi cikk beleesik s kivételnek csak egészen jelentéktelen számú áru minősül. Bár így a büntetőjogi szabályozás és az annak nyomán kialakult bírói gyakorlat már maga is a legszélesebb körre terjesztette ki a közszükségleti cikk fogalmát, az újabb fejlődés során nyomatékos gazdaságpolitikai megfontolások is a mellett szólottak, hogy a tett intézkedések hatályosságának biztosítása, az elérni kívánt célok megvalósítása érdekében a szabályozás az áruforgalomnak lehetőleg egész területére terjedjen ki. A fentiekben vázolt jogfejlődés során is világosan kifejezésre jutott az a felismerés, hogy a különböző árucsoportok között fennálló szerves összefüggésnél fogva, sok veszélyt rejthetne magában s nagy hézagokat hagyna a szabályozásnak oly rendszere, mely csak a cikkek meghatározott csoportjára terjeszti ki figyelmét, azon túl nem megy s így nyitva hagyja azt a lehetőséget, hogy a korlátozás alá nem eső cikkek forgalmában a spekuláció játéka szabadon érvényesülhessen. A forgalomnak ez a kettőssége, amely ily módon egyfelől a korlátozás alá eső, másfelől a szabad árucikkekben kialakulna, könnyen odavezetne, hogy a termelés és a forgalombahozatal figyelme a nagyobb kereseti lehetőséget jelentő szabad cikkek felé fordulna, s a gyengébbek védelme szempontjából is fontosabb, korlátozott forgalmú árucikkekben a kínálat gyengülne. Az árviszonyoknak oly eltorzulása következhetne be ily körülmények között, a normális piaci viszonyokkal ellentétben álló oly egyenlőtlenségek származhatnának, melyek a gazdasági élet egyensúlyát és a pénz vásárlóerejét is a legnagyobb mértékben veszélyeztethetnék. A szükségletek rendkívüli változatosságához és a figyelembe jövő szempontok különbözőségéhez képest lehetetlen pontos határt megvonni abban a tekintetben is, hogy mely cikkeket fogyasztják a jobbmódú, melyeket a szerényebb teljesítőképességű rétegek s hogy ehhez képest a szociális szempontból való indokolt-