Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Az árszabályozás elvi alapjai

148 forgalomban többnyire magára a termelőre, illetve a kereskedőre bízzák az ár kiszámítását, megállapítják azonban azt, hogy ez eljárásuknál milyen kalkulációs elveket kell alkalmazniok, a különböző költségtényezőket, a beszerzési árat hogyan vehetik számba s az ehhez járuló haszon milyen mérvű lehet. Az itt figyelembe jövő tételek kielemzése és körülhatárolása, a számba vehető költségek közelebbi körülírása, ahol erre mód van, azoknak összegszerű vagy százalékos megállapítása — azt a célt szolgálják, hogy az üzleti élet rendes menetében kialakult elvek alapján történjen az árak megállapítása s a korlátozó befolyások ezek figyelembevételével érvényesüljenek. A szabályozásnak e módja tovább megy, mint azok az általánosságban tartott tilalmak, amelyekkel az 1920 : XV. t.-c-ben is találkoztunk. Nem elégszik meg annak hangsúlyozásával, hogy a számításba vett árnak nem szabad a méltányos hasznot meghaladó nyereséget magában foglalnia, hanem a gazdasági tevékenység zavartalan folytatása és a jogbiztonság megteremtése érdekében körülhatárolja azokat a kereteket, amelyek között a méltányos hasznot számító kalkuláció jogszerűen mozoghat. Ez elvek megállapítása ehhez képest mindenekelőtt arra szolgál, hogy mindenki tisztában lehessen azzal, mely tételek minősülnek felszámítható, áthárítható költségnek, hogyan kell a beszerzési árat kiszámítani s hogy a figyelembe jövő körülmények között, az egyes cikkek természetére való tekintettel, mennyi a méltányosan számításba vehető nyereség nagysága. E rendszer megfelelő rugalmasságot biztosít az áralakulás szempontjából azért is, mert többnyire módot nyújt arra, hogy szükség esetén — az árkormánybiztos hozzájárulásával — az általában érvényesülő árszámítási elvektől eltérő felszámításokra is sor kerülhessen. A szabályozás jelen állása szerint az ármegállapítás tekintetében fennálló jogi helyzet a következő : 1. A szabályozás alapja ma is a 8300/1939. M. E. sz. rendeletben lefektetett árrögzüés, mely csupán a közelebbről meghatározott idénycikk jellegű mezőgazdasági termények áraira nem terjed ki. A rögzített ártól való eltérésnek csak az árkormánybiztos generálisan vagy esetileg megadott hozzájárulása esetében van helye. 2. Számszerűen megállapított maximális árak érvényesek a fontosabb mezőgazdasági termékek, ipari nyersanyagok, bányatermékek és egyes iparcikkek külön rendeletekben szabályozott körére. 3. Kalkulációs sémák és a haszonkulcs felszámításának rendszere nyert megállapítást külön rendeletekben a fontosabb iparcikkek gyári, nagy- és kiskereskedelmi áralakulása tekintetében. A fentiekben vázolt árszabályok az egyes rendeletekben külön statuált kihágásokon kívül, az 1920 : XV. t.-c. szankciói alá is esnek.