Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Az árszabályozás elvi alapjai

137 ságilag alá nem támasztható áremelkedésekben jut kifejezésre. E spekulációval és a velejáró üzérkedési lehetőségekkel szemben a közérdek védelme elsősorban a büntetőjog eszközeivel érvényesíti ellenhatását, azoknak az árdrágítási jogszabályoknak az életrehívásában, amelyekkel pl. az 1915. évi XIX. t.-c.-ben, majd ezt követőleg az 1916. évi IX. t.-c.-ben, az árdrágító visszaélésekről szóló törvényben találkozunk. Ma is nagy figyelmet érdemel az az anyag, amely különösen az utóbbi törvény indokolásában, bizottsági és parlamenti tárgyalásának irataiban található. Az igazságügyminiszter — a képviselőházi tárgyalások során tett nyilatkozata szerint — e törvénytől azt várja, hog}^ ,,a termelő és kereskedő tartózkodjék minden olyan üzérkedéstől és visszaéléstől, mely a mai nehéz időkben bűn valamennyiünk ellen". A képviselőház igazságügyi bizottságának megállapítása szerint e törvény életrehívását az teszi szükségessé, hogy ,,a keresletnek és kínálatnak a háborús viszonyok folytán természetes okok által amúgy is súlyosan megzavart egymásra hatását még mesterségesen felidézett befolyások is zavarják." E visszaéléseket kívánja kiküszöbölni az 1916 : IX. t.-c. éppen úgy, mint a későbbi s ma is érvényben lévő 1920 : XV. t.-c. E büntető jogszabályok is több irányban mozognak. A normális piaci viszonyoktól eltérő rendkívüli helyzetben megakadályozni kívánják az árúuzsorát és kiküszöbölni a fölösleges közvetítés bekapcsolásából előálló lánckereskedést. Büntetik az áruk elrejtését, megsemmisítését, visszatartását. Büntetőjogi szankciót biztosítanak a maximális áraknak és a forgalomkorlátozó rendelkezéseknek. Ezen a ponton a büntetőjogi szabályozás szerves egységbe fonódik az árszabályozás korlátozó, közigazgatási jogi jellegű szabályaival. Ügy e vonatkozásban, mint egyéb rendelkezéseiben is, világosan kifejezésre jut e büntetőjogi szabályozásnak az a természete, hogy nemcsak megtorlást gyakorol, hanem megfelelő prevenciót is kíván érvényesíteni. Kritikus időkben a közérdeket veszélyeztető magatartás kiküszöbölése nemcsak a büntetőjogi szabályokban jut kifejezésre. Mint ezt Almási Antal : „A háború hatása a magánjogra" című értékes tanulmányában megállapítja, a háború a magánjog szemszögéből nézve mind a tárgyi magánjog valamennyi részét, mind pedig az alanyi jogosultságok valamennyi faját érintő általános jogi tény. Kötelmi jogi vonatkozásokban ennek leglényegesebb hatása abban jut kifejezésre, hogy a kötelmi jogrendet is közjogi szellemmel itatja át s azt a szempontot érvényesíti, hogj a háború alatt minden kötelemnek a háború céljaival összhangban állnia, sőt azokat egyenesen szolgálnia kell. Túlságosan szűk körre szorítanók azonban a magánjogi téren is szükségessé váló beavatkozások indokoltságát, ha ezt csak háború esetén látnánk fennforogni. A háború csak a legerőteljesebb, legnagyobb megrázkódtatásokkal járó megzavarása a gazdasági élet egyensúlyának. Az itt érintett érdekek alapvető fontossága állítja leginkább előtérbe azt a gondolatot, hogy a gazdasági és jogélet