Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1941 / 3. szám - Az árszabályozás elvi alapjai
135 Az árszabályozás elvi alapjai t Az árszabályozás gazdasági életünkben évek óta oly fontos szerepet játszik, hogy helyénvaló ezt a kérdést a sokrétű, szerteágazó konkrét szabályozás keretein túl, alapvető elvi vonatkozásaiban is szemügyre venni. Az árszabályozás a jogfejlődést is messzemenően érinti. Korábban az árucsere lebonyolítására szolgáló forgalmi ügyleteket oly jellegzetes magán-, illetve kereskedelmi jogi ügyleteknek tekintették, melyeknek létrejöttében — különösen pedig legfontosabb mozzanatukban : a vételár megállapításában — az eladó és a vevő közötti megegyezés az irányadó. A magánjogi szabálynak, mint szervező elvnek, az a jellegzetes vonása jutott itt kifejezésre, hogy a maga kiegyenlítő funkcióját a gazdálkodás körében az egyéni akaratelhatározások alapján érvényesítette. A gazdálkodó alany szabad elhatározása jutott kifejezésre abban, hogy mily áron kíván venni vagy eladni. Már a római jog anyagából merített alapvető jogi fogalmaink is magukban foglalták azt az elvet, hogy az eladónak szabadságában áll drágán eladni, a vevőnek olcsón vásárolni. A középkor kötött gazdálkodása az árak megállapításának, a justum pretiumnak elvét érvényesítette ugyan, de a későbbi jogfejlődés megint az ügyleti szabadság alapjára helyezkedett s a XIX. század magánjoga fokozottan kidomborította az ügyletkötő felek akaratelhatározásának szabadságát.* Helyesen mutattak rá elsősorban éppen a közgazdák, hogy a szerződési jognak a XVIII—XIX. században végbement fejlődése a legközvetlenebbül összefügg a szabad versenynek azzal a közgazdasági elméletével, amelyet a fiziokraták és Smith Ádám alapoztak meg. Itt jut kifejezésre a jogfejlődés szoros összefüggése a technikai és gazdasági fejlődéssel. S éppen az áralakulással kapcsolatban megállapíthatjuk azt is, hogy a liberális elveket hangsúlyozó kapitalista gazdálkodás egyik legfontosabb rendező elve e momentumban érvényesült. A kereslet és kínálat kiegyenlítő automatizmusának megnyilvánulása a szabad áralakulásban jelentkezik, így az ármegállapítás szabadsága nemcsak az individualista jogelv alapján álló rendszer lényeges eleme, de egyben fontos társadalomgazdasági tényező is, mely a kínálat és kereslet kiegyenlítődése révén teremti meg a megfelelő egyensúlyhelyzetet. Az áralakulás szabadságának, szabályozásmentességének elve több vonatkozásban szenvedett törést. Oly tendenciák érvényesülésével találkozhatunk, melyek az ármegállapítást a felek autonóm *L. Wagner Adolf: Grundlegung der politischen Ökonc-mie. II. kötet Lipcse. 1894.
