Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - A külföldiek magyarországi érdekeltségeinek elidegenítése tárgyában kibocsátott 8290/1940. M. E. számú rendelet és a magyar devizajog

101 a nyilvánvaló szándékkal, hogy azt tovább adják. A létrejött jogügylet tehát a felperesekre nézve kereskedelmi ügylet, amelynek nem teljesítése esetére kikötött kötbér mérséklésének a Kt. 264. §-a és 273. § 1. bek. értelmében helye nincs. E törvényes rendelkezés mellett a kir. Kúria által követett gyakorlat a kötbér megfelelő mérséklését mégis megengedhetőnek tartja abban az esetben, ha az — túlzott megszabása miatt — a kötelezett vagyoni romlását okozhatja és erre való tekintettel az anyagi jog szabályai szerint jó erkölcsökbe ütközőnek minősíthető. E feltétel megítélése szempontjából az a kérdés, hogy a kikötött kötbér arányosan volt-e megszabva az alperesnek a szerződés teljesítéséhez fűzött érdekeihez képest, egyedül a szerződés hatálytalanná válásának idejében fennállott viszonyok szerint ítélendő meg. (C. VII. 3962/1940.) Kamat fejében ingatlan haszonvétele. — (29.) A felek közt érvényesen csak a kölcsönügylet jött létre. Ellenben az akkor megkötött adásvételi szerződésnek célja csak az volt, hogy a kölcsönt folyósító alperes kölcsönkövetelése biztosítására a zálogtárgyat birtokba vehesse és arra esetleg tulajdonjogát is bekebeleztethesse. Vagyis ezzel az adásvételi szerződéssel fekvő javaknak időleges adásvétele, az elzálogosított jószág (ingatlanok) haszonvételének kamat fejében átengedése történt és pedig a kölcsön lejárata előtti időpontban. Az ilyen szerződés eredetileg érvénytelen, semmis szerződés. Nyilvánvaló ez abból, hogy a fekvőjavak ideiglenes adásvételét az elzálogosított jószág haszonvételének kamatok helyett a hitelező részére átengedését az „ősiségi nyiltparancs" 19. §-a kifejezetten érvénytelennek nyilvánítja. Minthogy pedig az „Ősiségi nyiltparancs" 19. §-a a volt Csehszlovák köztársaságnak Magyarországtól elcsatolt részein az 1918. évi okt. 28. napján 11. szám alatt kelt csehszlovák törvény 2. cikke értelmében a szerződés létrejöttekor ugyancsak hatályban volt, az adásvételi szerződés eredetileg érvénytelennek, semmisnek volt nyilvánítandó. (C. V. 3298/1940.) Kizsákmányolás. — (30.) Felperes írásbeli nyilatkozatban a kereseti követelésről és jogról 100 P ellenében lemondott. Előadása szerint ezt súlyosan beteg gyermekének megmentésére szükséges gyógyszer megszerezhetóse végett végszükség állapotában, vagyis kényszerhelyzetben tette. Kényszer miatt az a fél támadhatja meg szerződési nyilatkozatát, akit a másik fél jogellenes fenyegetéssel bírt rá a szerződés megkötésére. Ámde a perben nincs adat arra, hogy felperes a lemondó nyilatkozatot jogellenes fenyegetés hatása alatt tette. A perben megállapított végszükség, mint a megszorult helyzet legnagyobb foka, nem a szerződés megtámadására okul szolgálható kényszernek, hanem csupán a jogügylet kizsákmányoló jellegének lehet ténybeli eleme. Azonban felperes a peres jogügyletek kizsákmányoló jellegének tényeleme gyanánt a saját tapasztalatlanságára, valamint elmeés idegállapotának gyengeségére nem hivatkozhatik, mert a felperesnek e részbeni esetleges fogyatékosságát ügyvédjének és férjének közreműködése pótolta. (C. IV. 4213/1940.) Tulajdonközösség megszüntetése. — (31.) Alperes a felperessel közös házas ingatlana után terhére kivetett adók megfizetésével elmaradt s ennek folytán — a tulajdonostársak egyetemleges felelőssége alapján — a közös ingatlannak minden bérjövedelme letiltás alá került, sőt felperes ingóságaira zálogolás is foganatosíttatott. Ezzel pedig a felperesre nézve jogellenes