Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - A külföldiek magyarországi érdekeltségeinek elidegenítése tárgyában kibocsátott 8290/1940. M. E. számú rendelet és a magyar devizajog

98 JOGGYAKORLAT Altalános gazdasági joggyakorlat Elmebetegség és cselekvőképesség. — (20.) Az állandó bírói gyakorlatnak a Magánjogi Törvénykönyv Javaslatában (12. §) is kifejezésre jutó álláspontja szerint az elmebeteg cselekvőképtelennek csak abban az esetben tekinthető, ha elmebaja miatt a szükséges értelmes akaratelhatározásra nem képes. A cselekvőképtelenség oka tehát nem egymagában az elmebajban, hanem annak az értelmes akaratelhatározásra gyakorolt hatásában rejlik, amiből következik, hogy a cselekvőképtelenség megállapításánál esetenként kell vizsgálni azt, hogy az elmebaj olyan mértékben hatott-e a cselekvő személy értelmére és elhatározására, hogy a jogügylet kötésének időpontjában hiányzott a szóbanlévő jogügylet kötéséhez szükséges értelmes akaratelhatározásra való képessége. A bírói gyakorlat álláspontja tehát az, hogy az elmebeteg pusztán emiatt a baja miatt, általában cselekvőképtelennek nem tekinthető. Az orvosszakértő arra a meggyőződésre jutott, hogy alperes a kérdéses időpontokban elmebeteg volt. Hangsúlyozza azonban, hogy az elmeorvosi tapasztalatokkal megegyezik a bírói gyakorlat fenti álláspontja és ehhez képest az elmeorvosi eljárás is azt igyekszik felkutatni, minő okozati kapcsolat van a szóbanforgó jogügylet és az egyes kóros elmeképződmények között ? Ezt az összefüggést vizsgálva, a szakértő arra az eredményre jut, hogy alperes e perben szóban lévő jogcselekményeinek létrejötte nincs okozati összefüggésben elmebetegségére mutató különös jelenségekkel s így az említett időpontokban elmebetegsége ellenére is birtokában volt értelmes akaratelhatározási képességének, miért is a váltóügylet jogi és gazdasági jelentőségét megítélni képes volt. így a bíróság megállapította, hogy alperes a kereseti váltók aláírásának időpontjában értelmes akaratelhatározási képességének birtokában volt. (0. VII. 2023/1940.) Szerzői jog. — (21.) Annak elbírálásánál, hogy az alperes a peres hírlapi cikknek a felperes engedélye nélkül történt közzétételével a felperes szerzői jogát megsértette-e, a Szjt. 9. §-a 2. pontjának szabályánál fogva ügydöntő kérdés az, hogy az alperes hírlapi közleménye tudományos (esetleg szépirodalmi) dolgozat-e, vagy pedig egyéb hírlapi cikknek tekintendő, mert a megállapított körülmények között ettől a minősítéstől függ, hogy az alperes a hírlapi közleménynek más hírlapból a szerző engedélye nélkül történt átvételével a kereset alapjául állított szerzői jogbitorlást elkövette-e. A felperes szóbanforgó írói műve egy amerikai vegyésznek üvegtalálmányát, ennek tulajdonságait és gyakorlati hasznosítását népszerű előadásban ismerteti. A mű tartalma alapján megállapítható, hogy a műszaki találmányok, esetleg tudományos eljárások ily módon történt ismertetése tudományos dolgozatnak nem tekinthető, hanem a szokásos időszerű hírlapi közlemények általános fogalmi körébe tartozik. A forrás egyidejű megnevezésének hiánya azonban a bitorlás kérdését a peres felek viszonyában nem érinti, mert a törvény a forrás megnevezését a forrásként szereplő hírlapnak érdekében és nem az abban meg nem nevezett szerző érdekében követeli. Nincs