Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - A külföldiek magyarországi érdekeltségeinek elidegenítése tárgyában kibocsátott 8290/1940. M. E. számú rendelet és a magyar devizajog

94 mintegy kiegészítője legyen, gazdálkodásuk valamelyik fázisát a hasonérdekűek tömörítésével eredményesebbé tegye (pl. tejtermelő gazda és tej értékesítő szövetkezet viszonya). A városi házmesterek pl. tejbeszerző szövetkezetet létesíthetnek, tejértékesítő szövetkeze­tet nem. Nyilvánvaló ebből, hogy nincs „szövetkezeti keret", hanem van konkrét célra alakult szövetkezet s azt nem lehet adni-venni. Ad 2. A rész jegyállomány megváltása teljes jogi abszurdum. A szövetkezetbe a mai szabályozás mellett beléphetnek új tagok, akik üzletrészeket jegyeznek, kiléphetnek belőle tagok s ezek üzletrészeiket felmondják és bizonyos idő után kifizetve kézhez kapják. A részjegyállomány megváltására azonban nincs mód. Ha mégis kitalált valami lehetőséget ennek a szabálynak kiját­szására a leleményes gyakorlati élet, jó volna arról az elméleti jogásznak és a jogalkotónak is mielőbb tudomást szerezni. Ad 3. Különös lehet az a „minden iparra jogosult" szövetkezet s nehéz elképzelni, hogy ilyet bármelyik cégbíróság bejegyzett volna. Valószínűleg itt is az érvényben lévő szabályok kijátszásáról vagy megkerüléséről lesz szó. A K. T. 223. §-a ugyan olyan tág meg­határozást ad, hogy annak alapján bármilyen célú összeállás szövetkezetnek nevezheti magát („Szövetkezetnek ezen törvény értelmében meg nem határozott számú tagokból álló azon társa­ság tekintetik, mely tagjai hitelének, keresetének vagy gazdálko­dásának közös üzletkezelés mellett, illetőleg a kölcsönösség alapján előmozdítására alakul") elrendeli azonban azt is, hogy az alap­szabályokban meg kell határozni a vállalat tárgyát (225. § 2. pont) s nem valószínű, hogy az alapszabályok jóváhagyásakor a cég­bíróság a vállalat tárgyának tüzetes megjelölését ne követelné. Az azonban megállapítható, hogy a bejegyzések foganatosításánál az 1. pont alatt kifejtettekre egyáltalán nincs tekintettel, a szövet­kezet és a tagok gazdaságának belső, strukturális összefüggését nem keresi. Ezért jogi akadály hiányában pl. banktisztviselők akár baromfiexport szövetkezetet is bejegyeztethetnek. Ad 4. Amint már utaltunk rá, a cégbíróság által gyakorolt ellenőrzés kizárólag jogi és formális szempontokra van tekintettel. Ez pedig elégtelen akkor, amikor a törvény maga is vázlatos és elavult, mint a mi szövetkezeti törvényünk. Az érdemi ellenőrzést, tehát annak eldöntését, hogy adott esetben valóban a szövet­kezeti elveknek megfelelő vállalkozásról van-e szó, csak olyan szerv végezheti, amely a formális jogi szempontokon túl egyéb szempontokat is mérlegelhet. Ezt a szervet találta meg az 1920. évi XXX. t.-c, amikor a hitelszövetkezetekre elrendelte a központ­kényszert. Uj hitelszövetkezet a törvény értelmében csak az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékében létesülhet s ezzel a hitelszövetkezeti vonalon megteremtődött az érdemi ellenőrzés lehetősége. A központkényszer megvalósítása az egyéb szövet­kezetek érdemi ellenőrzésének is a legbiztosabb útja. Célravezető lehetne e helyett olyan országos jellegű, központi ellenőrző szerv

Next

/
Oldalképek
Tartalom